Tudom, hogy volt ez már téma itt az indexen is, a szájbervilág fogalmai szerint ráadásul elég régen (tíz napja), de az én postaládámban csak tegnap landolt ez a remekmű, és eszembe jutott róla néhány dolog.
Az egyik, hogy bár nyilvánvalóan nem a krumplis Spaller volt az ötletgazda, a stílus és a szellemi szint tökéletesen illeszkedik a nyolc szemeszteres bölcsészképzés színvonalához. Amivel csupán annyit akarok mondani, hogy a Fidesz sem lehet büszke a káderpolitikájára, azaz az Egyedüli Pártot is olyan arcok képviselik - tisztelet a kivételnek -, akikre a kutyám sétáltatását sem bíznám rá, mert vagy elvesztenék, vagy ellopnák vagy eladnák vagy megennék szegény jószágot.
A másik dolog, hogy a rendszerváltásnál azt mondták az okosok, hogy a nép nem ért a politikához, elemi iskolás szintű ismereteink vannak csak róla. És nyilvánvalóan igaz volt ez a kezdő politikusokra is, szóval mindazokra, akik az előző rendszerben nem voltak benn a dolgok sűrűjében. (Bár azt kell mondjam, hogy a régi gárda még praktizáló hős nagy titánjait elnézve, ők is csak felejtettek az elmúlt húsz évben. El. Mindent.)
Ha a politikai kommunikációt nézzük, visszasírhatjuk az MDF-féle Tavaszi nagytakarítást! vagy éppen Tovariscsi konyec plakátot, de ugyanúgy a Fidesz Tessék választani! szórólapját. Ha a politikai marketingre is igaz, hogy gyerekcipőben járt a gengszterváltáskor, akkor az elmúlt húsz, de leginkább 8-10 év alapján határozottan kijelenthetjük, hogy mára eljutott a bölcsődei színvonalra! És sajnos valami azt súgja, lesz ez még rosszabb is, bár vigyázni kell a kategorizálással, mert a spermaállapotnál nincs lejjebb.
És végül harmadszor: nem vitatom, hogy az elmúlt évek silány, kritikán aluli szellemi színvonalú politikai marketingjének és kommunikációjának van úgymond tudományos alapja (már amennyiben megengedők vagyunk, és a marketinget tudománynak tekintjük). Mondom ezt főként, ismerve kicsiny hazánk acsarkodó népének szűklátókörűségét. Ám túl azon, amit a már idézett posztban írtam -
Az elkövetkező években ugyanis minden, amit mondtatok vagy tettetek, vissza fog szállni a fejetekre. Hívhatnánk éppenséggel karmának is, de nevezzük csak a politikai előrelátás hiányának, cinizmusnak vagy balfaszságnak.
- és az ebből következően várható és megjósolható óriási (az eddigieknél is jóval nagyobb) bizalomvesztésen, már most látni illene kellene, hogy ez a dedós vagy inkább debil színvonal - ki kinek a homokvárát, pisipogácsáját taposta szét - nem vezet, mert nem vezethet semmi jóra.
Persze a veszély adott: kétbites egybites politikusaink annyira megszokták már ezt a stílt - szellemi szintjüknek ez kiválóan megfelel -, hogy nem tudni, ki(k) lesz(nek) az, aki egyszer végre, nagy sokára elkezdi felnőttnek tekinteni felnőtt választóit.
Bár ha politikusaink pályamotivációit és karrier elképzeléseit nézzük, erre egyelőre csekély az esély.
