Kezdem azzal, hogy én szóltam. Igaz, nagyon (túl) későn, és az is igaz, hogy nem arra az aspektusra hívtam fel a figyelmet, amelyben végül az igazi probléma keletkezett.
De hogy valami nem stimmel, az már az igazolás kézhez vételekor nyilvánvaló volt a számomra.
A vasárnapi ebédet követő szieszta után kerekedtünk fel a párommal, hogy a XIII. kerületben kijelölt Kassák Gimnáziumban leadjuk a szavazatunkat.
16:10-kor értünk be az udvarra, ahol megdöbbenve láttuk, hogy a sportpálya körül kígyózik a sor (1. kép). Egy huszonéves lány szólította meg az érkezőket, tájékoztatva őket, hogy ha igazolással akarnak szavazni, akkor bizony be kell állniuk a sorba. A párom két perc alatt úgy döntött, hogy neki ennyi elég is a demokráciából, elindult hazafelé. Mivel azonban közben elkezdett csöpögni az eső, még egy esernyőt hozott nekem.
16:20-kor eleredt az eső. Az emberek többségénél nem volt esernyő, a legtöbbjük még csak nem is öltözködött rétegesen. Az előttem álló lány is telefonált a barátjának, hogy ha amaz végez a szavazással, hozzon már neki legalább egy pulóvert. Miért is készültünk volna fel jobban? Jövök, beszaladok, leszavazok, megyek - gondoltuk több mint ezren.
16:30 körül valakinek eszébe jutott, hogy egy ekkora épületben baromi sok hely van, ezért akár benn is ácsoroghatnánk, így tömött sorban elkezdtük feltölteni a lépcsőházat (2. kép).
16:40-kor én állok a sor végén, mindezt a legfelső, III. emeleten, a lépcsőháztól távolabb, de még a folyosó elején.
17:10-re már egy negyed emelettel lejjebb vagyok, a nép folyamatosan érkezik, lassan a folyosó is megtelik, pedig nem rövid. Közben hírt kapok arról, hogy egy elcseszett törvénymódosítás áll a szopásunk hátterében. Vajon miért van az, hogy nálunk képtelenek bármit normálisan végiggondolni és bármilyen problémát megoldani?
17:20-kor elkezdem dúdolni a Van egy ország című opuszt, az álomról eszembe jut a rémálom. Tán sosem lesz vége.
17:24-kor elérem a félemeleti lépcsőfordulót. Nem jelent semmit.
17:30 körül megjelenik az index lótifuti újságírója, mindenáron azt akarja kiszedni belőlünk, hogy véletlenül nem a Jobbikra szavazunk-e.
17:40 - a második emeleten vagyok. Se étel, se ital nincs senkinél, többen elindulnak vásárolni.
17:50-kor a kettővel előttem álló lány visszajön a bevásárlásból, és közli, hogy két szavazófülke van. Nyilván nem ez a fő probléma, de azért csodálatos adalék az egészhez.
18:02-kor a közvetlenül előttem álló lány elindul a mosdóba és elszívni egy cigit, kezeit összetéve rimánkodik, hogy ugye visszaengedem, ugye visszaengedem. Persze - biztosítom mosolyogva. Közben az egymás előtt-mögött álló vadidegenek között alkalmi barátság szövődik, jókat beszélgetünk, röhögünk. Néha nem kínunkban.
18:10-re újabb félemeletet haladunk. Közben folyamatos a mozgás, jönnek és mennek az emberek.
18:30-kor megjelenik Ókovács Szilveszter - aki anno Kovácsnak lett anyakönyvezve, de ez most a legkisebb probléma -, nyomában a HírTV kamerája. Ókovács mosolyog. Mi nem.
18:35 - már az első emeleten vagyunk.
18:45 - megjön a Duna TV.
19:05 - újabb félemeletet teszünk meg.
19:24 - a földszinten állok, el sem hiszem.
19:30-kor egy férfi elkezdi mantrázni, hogy ő tudja, hogy 21 órakor bezárják a szavazóhelyiségeket, és aki addig nem került sorra, az hiába vár.
19:40 - a választási bizottság egyik tagja ásványvizet és műanyag poharakat hoz. Engem jobban érdekelne a tanári dugipálinka-készlete, de már nincs erőm ezzel poénkodni.
19:52-kor elérem a tornaterem ajtaját. Odabent flottul és érdekes módon, az adminisztráció mennyiségéhez képest gyorsan mennek a dolgok.
20:10-kor hívom a páromat, hogy indulhat értem az autóval, mivel végeztem.
Csekély négy óra alatt sikerült leadni a szavazataimat, mindezt egy összpártilag megszavazott jogszabály-módosítás következtében.
Bármennyire is meglepő, számomra az első pillanatban - amikor még nem tudtam az egész ügy jogi és történelmi háttertét - világos volt, hogy egyszerű adminisztrációs hibáról van szó. Vagy ha úgy tetszik, egy szokásos magyar bürokratikus seggfejségről.
A korrektor szakma ismeri a szuperkorrektúra fogalmát: ez azt jelenti, hogy a szöveget a véglegesítése előtt - és többszöri korrektúrázás után - megmutatják egy olyan korrektornak, aki még nem találkozott vele. Ugyanígy elvárható lenne, hogy a jogszabályokat a végszavazás előtt megtekintse egy, a témakörben járatos szakértő. Ha így történt volna, valószínűleg észrevette volna az a valaki, hogy ez így nagyon nem lesz jó, és mondhatta volna a parlamenti vízfejeknek: gyerekek, basszátok meg, komolyan gondoljátok, hogy egy szavazókörre, ahol mondjuk eddig kilencszáz ember szavazott, ráengedtek még másfél ezret? Ez az ellenőrzés nem történt meg, így átment a jogszabály, a választáson pedig botrány alakult ki, a botrány oka pedig igen banális volt. (A helyzetet pedig súlyosbítja, hogy a probléma már évek óta ismert volt!)
Na, ehhez képest minden oldalról, de főként az idei választás nagy vesztese, az MSZP és képviselői részéről jöttek a konspirációs teóriák. Köztük Szanyi Tibortól, aki választási csalásra gyanakszik. Függetlenül attól, hogy normális, egyszerű és épeszű gondolkodás nem várható el egy politikustól, az azért bevillanhatna Szanyinak, hogy esetleg ő és pártja elkúrtak valamit az elmúlt legalább négy évben, ezért alakult így a választási eredmény. De Szanyinak még csak ez sem jutott eszébe: január elején, a Krumplis Spallerről szóló cikk kommentjeiben még bőszen dicsekedett, hogy a XIII. kerület mindig is vörös volt és az is marad.
Hát nem marad, legalábbis az ő választókerülete. És mondok még két dolgot, e kijelentés alátámasztására.
Függetlenül attól, hogy nem szavazhattam abban a választókerületben, amelyben élek - és ahol dr. Tóth József a szocialista jelölt -, egy rövid időre megfordult a fejemben, hogy csessze-bassza meg, ettől függetlenül mégis ezekre szavazok. Legfeljebb, miután kijöttem a szavazóhelyiségből, felköpök és aláállok. A négyórás sorbanállás azonban még akkor is meggyőzött volna arról, hogy ilyet épeszű ember nem tehet, ha tegyük fel, MSZP pártaktivista lennék. Mert hiába a csaknem egyhangú parlamenti szavazás, a törvények előkészítése a kormány dolga!
A másik: bár az első fordulóban nem az MSZP-re szavaztam, szintén felmerült bennem, hogy legalább a második fordulóban Szanyinak adom a voksomat. Nos, Tibiklém, ezzel a választási csalásos dumával ezt az esélyt is elkúrtad elszúrtad.
Talán nem ártott volna ismerned azt a nagy igazságot, amelyet az én apám úgy öt-hatéves koromban megtanított: ha nem szóltál volna, bölcs maradtál volna.
