Kétségtelen, hogy a Nemzeti Együttműködés Kormánya egy pillanatra sem pihen, alig öt nap telt el beiktatásuk óta, és ha nem is egy kormánytag, netalán a gazdaságért felelős személy, de egy Fontos Ember kamingautolta azt a mondatot, amelyre már nem is hónapok, de szinte évek óta vártunk: nem gondoltuk, hogy ekkora a baj! Sőt: már nem is baj van, hanem államcsőd-közeli helyzet, bakker! (Hogy ezt miért éppen Kósára bízták: rejtély számomra.)

Most persze illő lenne megfeddnem Lali királyt, hogy egy felelős politikus óvatosan bánjék a szavakkal, de nem teszem. Egyrészt a (nyugati) pénzügyi körök régóta tisztában vannak azzal, hogy a politikusok többnyire csak pofáznak. Másrészt Magyarország tekintetében azt is megszok(hat)ták, hogy még a jegybank elnöke (félreértés ne essék: Járaira gondolok) is politikai célzattal pofázik, ráadásul össze-vissza. Harmadrészt pedig tökéletesen tudják, hogy Magyarország milyen rizikófaktorokkal bír, úgyhogy a piacok tekintetében nincs aggódni valónk.

Más kérdés, hogy belpolitikailag mi következik a nyilvánvalóan megtervezett és időzített lotyaszájúságból.

Először is: nem kell gazdasági engedményeket tenni, például nem kell csökkenteni az adókat. Ez jó az államnak, mert nem csökkennek a bevételei, fel lehet mutatni az EU és az IMF felé, hogy mi igenis felelős kormányzat vagyunk, és a többi.

Másodszor, és erre Kósa tett is utalást ("a kényszerhelyzet miatt bizonyos gazdasági alkotmányossági szabályok felfüggesztésére is sor kerülhet átmenetileg"): sok határterületi kérdésben szabadabb kezet enged a kormánynak. Ezek egy része nyilvánvalóan gazdasági jellegű (pl. államosítás), másik része nyilvánvalóan politikai (pl. a helyzetért felelősök súlyosabb felelősségre vonása).

Harmadszor: a második pontban leírtakból következően, gyorsabb és hatékonyabb lehet a központosítás, mivel a kényszer szüli a nem annyira demokratikus lépéseket.

Negyedszer: politikai hasznot hoz, ha a tények elferdítése révén az ún. kilábalás gyorsabb és látványosabb lesz (ehhez elsősorban a világgazdaság teljesítményének növekedése kell). Mivel nem olyan rossz a helyzet, mint mondják, ennek a helyzetnek az orvoslását fel lehet nagyítani (az állítólagos nagy szarhoz képest egy kicsi pozitívum is óriási eredmény).

Szóval tudtuk, láttuk előre, hogy ez lesz, semmilyen meglepő nincs a történések ilyetén alakulásában. Persze, ahogy az esemény menetrendszerűen érkezett, majd menetrend szerint érkeznek a jobboldali riogók, riogatók és sopánkodók is, tovább építve a "de milyen szar volt, de csuda jó lesz"-mítoszt. Én megmondom előre.