Essünk túl a dolog egyszerűbb részén, nevezetesen, hogy mivel nem fogok foglalkozni ebben a posztban.

1) Nem fogom vizsgálni, hogy Szécsi Zoltán öccse mit keres a reklámban.

2) Nem járok utána, hogy ez a csúnyácska, általában egy negyedrangú horrorfilm első percében a főhős által kivégzendő zombira hasonlító nő kinek a kije lehet.

3) És azon sem fogok elmélkedni, hogy egy másnapos figurát célszerű-e szeszreklámban, látszólag pozitív kontextusban szerepeltetni.

* * *

A hirdetést a Világgazdaság mellékleteként (is) megjelenő, Heves megyei turisztikai magazinban találtam (persze, tudom, kell nekem ilyeneket olvasni...).

Az alapprobléma mindenki számára ismert: van Magyarországon egy borvidék és egy borfajta, amelyek híresek, ismertek, legalábbis itthon. Ugyanakkor a produktum mára többnyire silány, hadd ne mondjam: szar, köszönhető a rövid távon gondolkodás magyaridióta módon történő tökélyre vitelének.

Persze a közelmúltban leginkább Vincze Béla botrányai révén került a remek egri bor a híradásokba, de ne legyünk álszentek: Eger bora már jóval azelőtt szar volt, hogy Vince lebukott volna.

Én öt-hat éve jártam utoljára Eger környékén, nevezetesen a Szépasszony völgyben, és sikerült magam olyan másnaposra innom abból a lőréből, amilyenre még életemben soha, pedig addig is volt és azóta is van...khm...merítési, azaz összehasonlítási alap.

Tisztában vagyok vele, hogy az ismert turisztikai célpontok általában nem a minőséggel kaszálnak. Azzal is tisztában vagyok, hogy mindenhol, talán még Albertirsán is találni olyan borászt, akinek fantasztikus, isteni, világbajnok, stb. bora van, ráadásul  ilyenkor óhatatlanul jönnek a vinonácik a "csak tudni kell, kinél veszed" kaliberű szövegekkel, meg azzal, hogy Dörnyei Kálmán (kitalált név) bácsinak a Kishegyen van még ötven liter olyan "vörösse", hogy beszarsz a gyönyörtől.

Ez azonban mind nem számít. A marketing (és így az üzlet szempontjából) kizárólag a tömeg számára elérhető minőség számít. Ha az elüzletiesedett és valljuk be, gusztustalan Szépasszonyvölgy a brand, akkor ott is minőséget kell szolgáltatni. Persze tudom: Brüsszelben sem a Maneken Pis-ben (ez a Maneken Pis-sel szemközti kocsma, istenkém, nem bíbelődtek sokat a névadással) vagy a zabautcában kell keresni a gasztroélvezeteket, de aki a sörért megy a belga fővárosba, az ott is megkapja ugyanazt a tökéletes minőséget (e tekintetben számomra a bor és a sör ugyanaz).

Mi magyarok talán csak egy valamiben vagyunk világszínvonalúak és tudjuk hozni az egyenminőséget: a gagyiban. Ahogy az átlag egri bor gagyi, ugyanúgy gagyi az azt reklámozó mellékelt hirdetés is.

Ha leírva Egri Bikavér (vagy talán Egri vessző Bikaver?), akkor valószínűleg magyaroknak szól a hirdetés. Akkor viszont nem "I-szív", nem csak a nyelvi hungarizmus miatt, hanem azért is, mert "I love"-val hirdetni már 1990-ben is idejét múlt volt.

Persze, ha az egész hirdetés csak a szokásos uram-bátyám-háverizmus - adok egy kis pénzt a kiadványodhoz, cserébe te visszaadod a felét, minőség nem számít, a zseton a lényeg -, akkor nem szóltam. Mert akkor legalább tudjuk, hogy itthon otthon vagyunk.