Régóta tűnődöm rajta, mi lehetne az a nemzeti jelkép, logo, amely egyszerűségében is méltóképpen fejezi ki Magyarországot, ami a lehető legtökéletesebb lenyomata népünk sorsának és jellemvonásainak.

Sokáig úgy véltem - ezért is szerepel az avataromban -, hogy a leg-leg-leg az ötvenhatos lyukas zászló, nem annyira azért, mert egy szokás szerint elbaszarintott forradalmacska (inkább zendülés és zavargás) jelképe volt, sokkal inkább, mert számomra arról szól, hogy a nagy semmit nemzeti trikolórral körítjük és nem csak örülünk neki, hanem még büszkék is vagyunk rá.

Ám a hétvégén megrendültem ebbéli bizonyosságomban, amikor is Fót határában a fotón  (a fotón Fóton, he-he!) látható látvány fogadott. Lehet persze, hogy a kép valakit a "pipacsot éget a kövér (nem az a Kövér! - idelle) határra a lángoló magyar nyár tűzvarázsa" opusz elmormolására késztet, természetesen egy kevéske forradalmi felhanggal.

Számomra azonban teljesen mást jelent, szinte térkép e táj, vagy legalábbis háromdimenziós országmeghatározás.

Ez a kép ugyanis egy az egyben "A" Magyaridiotizmus! Minden, ami magyarként bosszant a Magyarokban, ami miatt szinte élhetetlennek tartom ezt az országot, és ami miatt megszületett ez a blog is.

Nemzeti(szerű) jelkép(szerűség)eket köztérre állítani, az nagyon megy. Feldemhedve magyarkodni, verni a mellünket, legalábbis addig, amíg mut(og)atni kell a Magyarságunkat, eddig terjed a tudásunk - Vitam et sanguinem (avem autem non)!

Felragasztani a Nagy-Magyarország-matricát, néha nem is egyet, hanem többet, az nagyon Magyar. Ám nem egyszer fordítva, mert addig eljutunk, hogy megmutassuk, Magyarok vagyunk, de addig már nem, hogy vegyük a fáradságot és utánaolvassunk, hogyan is nézett ki valójában a "Nagy" ország, amikor még nem tyúkanyó, hanem kirántotthús formájú volt.

Úton-útfélen elénekelni a Himnuszt és a székely himnuszt, gyakorlatilag ezzel legitimálni minden cselekedetet, az a természetesnél is természetesebb. De hányan vannak a magyarkodók közül azok, akik kívülről tudják Himnuszunk és Szózatunk összes - elárulom, egyenként a Himnusz esetében nyolc, és amint Loox36 kolléga volt kedves felhívni a figyelmemet, a Szózat esetében pedig tizennégy! - versszakát? Nemrég láttam egy olyan műpergamenre nyomtatott, lakás- vagy pincedísznek szánt Himnuszt, amelyen egészen egyszerűen hibásan szerepelt a vers több sora!

És a fóti kettő kereszt: "Odabasztuk, úgy maradt!" - mondaná erre Sehonnai bácsi a sarki füttyösben. Keresztet állítunk, nem is akármilyet, kettőset baszki, rárovásírunk, mert az a Magyarnál is Magyarabb dolog, örülünk, vígadunk, hogy milyen fasza gyerekek vagyunk, és...és annyi. Hogy mi lesz vele, és - eretnek felvetés - a környezetével a későbbiekben, az már a kutyát (puli és kuvasz, no meg vizsla természetesen, az a Magyar!) sem érdekli.

Ha Tóta W. a Kőröshegyi völgyhidat javasolta Magyarorság címerébe, akkor én a Fóti kettőskeresztet. Szimbólum ez a javából, ráadásul heraldikailag is tökéletesen illik a megszokott képbe. Talán még a lámpavas sem túlzás a háttérben, régi jó eszközünk az nekünk, a problémák vélt megoldására.

Fót mint település - városként tartjuk nyilván, de ahogyan kinéz, nem több egy lepusztult nagyközségnél - egyébként önmaga is jelképe az országnak. Mert miközben a képviselőtestület egy része permanens harcot folytat a polgármesterrel és viszont (Ez már NEM Fót város hivatalos honlapja - beszarás!), aközben a város egyfolytában pusztul és amortizálódik. A tóhoz - amelynek partján hétvégenként gázolni lehet a szemétben - vezető úton a legjobb indulattal sem fér el két autó egymás mellett, a tavat övező lakókörzetet esős idő után megközelíteni sem könnyű, a földutakat  ugyanis a szó szoros értelmében szétmossa a víz. De "beljebb" sem jobb a helyzet, több helyütt a "kátyús út" kifejezés értelmét veszti, sokkal inkább utas kátyúról beszélhetünk! Ez nem turáni átok, kedves barátaim, ez az ősmagyar idiotizmus!

De hogy ne csak ostorozzak, hanem segítsek is, kedves magyar és magyarkodó barátaim! Ingyen és bérmentve elárulom az Élet egyik nagy igazságát, amellyel még nem találkoztatok valószínűleg, de amely elengedhetetlenül fontos, ha valóban egy szebb új világot akartok építeni. Ez pedig így hangzik: ahhoz, hogy jó magyar lehessél, először jó emberré kell válnod! Az opciók pedig nem felcserélhetők: nem lehetsz jó magyar, ha szar, vagy megengedőbben: slendrián, felelőtlen, átgondolatlan viselkedésű, látszatember vagy!

Nem utolsósorban pedig anyagi és fizikai áldozatot is kell hozni az eredményért! Úgyhogy Kedves Keresztállítók! Ha fontos nektek a keresztetek, a haza, az ország, a nemzet, hívjátok, ahogy akarjátok, akkor dobjatok össze egy kis pénzt, vegyetek két-három kaszát (vagy netán motoros fűnyírót) és tartsátok rendben a kereszt környékét! Ez az egyetlen út vezet ugyanis a nemzet boldogulásához, felemelkedéséhez, és csak így nyerhet értelmet a most még üres büszkeségetek.