Kicsi kunyhó, szerető szív,

messze égbolt, tiszta, kék,

Fulladjon meg Ady Endre

Lehetőleg máma még.

Vannak az életben megbocsátható dolgok. Ezen belül vannak olyanok, amelyeket egy elnéző, jótékony mosollyal illik vagy azzal is el lehet intézni.

Ilyen például az amatőr vers- (vagy még inkább: versike-) gyártás, amely születésnap, házasságkötés és egyéb családi alkalmakkor bájos, ha legtöbbször kissé kínos és szerencsétlen szokás is.

A szememben azonban más megítélés alá tartoznak a reklám, marketing, összefoglalóan kereskedelmi céllal elkövetett rém-rímfaragások.

Legutóbb a MINNA Tejipari Zrt. egyik termékén találtam egy ilyet, ez látható a képen. És bár kétségtelen tény, hogy meg sem közelíti a talán a Minden Idők Legrosszabb Reklámverse (van-e egyáltalán jó?) címre is esélyes tákolmányt, jól mutatja, hogy egyes piaci szereplők marketing- (és világ)felfogása milyen mélyen gyökerezik és mennyire megrekedt a huszadik században. Mondjuk annak második harmada végén, harmadik harmada elején. És ez még a jobbik eset, mert mondhatnám azt is, hogy csak simán a szellemi pöce alján, mivel az áll közelebb az igazsághoz.

Felhívom még a szíves figyelmet, hogy amennyiben esetleg a Minnánál vagy bárhol a világon valaki azt gondolná vagy azzal mentegetné az elkövetőt (és az engedélyezőt), hogy ez a szörnyűség versnek ugyan pocsék, de legalább jópofa, azt ki kell ábrándítsam: nem, nem az! Szimplán csak siralmas.