Ne vigyorogj Iljics,

nem tart ez örökké,

Százötven év alatt

sem váltunk törökké!

Többnyire nem foglalkozom bértollnokok által megfogalmazott (kiokádott) marhaságokkal, leginkább azért, mert "akinek az egzisztenciája függ a véleményétől, az kénytelen folyamatosan hazudni". (Az persze érdekes és izgalmas kérdés, hogyan válnak értelmesnek látszó fiatalemberek önálló véleménnyel rendelkező értelmiségiből a seggnyaló papagájkommandó szürke tagjává, de hát lelkük rajta - mondanám, ha nem éppen a lelküket adnák el a kétes nívójú egzisztenciáért.)

A Heti Válaszban Stumpf András tollából megjelent azonban egy cikk a "viccpártokról", amelynek kapcsán nem árt megjegyezni néhány dolgot.

Az első és legfontosabb, hogy régóta értem a Fidesz és csatol részeinek Valódi Harcát, melynek lényege az MSZP totális és végleges megsemmisítése - nyilvánvaló, hogy ez a cikk is ennek a puzzle-nak egy darabja.

Kettő: azért az érdekes, hogy egy-egy szerencsétlen (ez persze eufemizmus, a legtöbb ilyen inkább az idióta jelzővel illethető) nemfideszes (ceterum censeo: főként MSZP-s) megfogalmazás, kijelentés után a teljes jobboldal mint az Erkölcs Felkent Papjainak Szövetsége nyilatkozik felháborodva, de ugyanakkor ájtatosan és kenetteljesen A Gonosz Erők Ízléstelenségéről, miközben Stumpf azért a cikk felütésében nem kevésbé otromba dolgokat fogalmaz meg, erősen eltúlozva a Szanyi-féle agyhúgykövet. Mindenesetre ezt tudjuk be a szerzői és alkotói szabadság megnyilvánulásának, bár ha már a vicc az írás kulcsszava, akkor bátran állíthatjuk, hogy a bevezetés minden, csak nem vicces. Ráadásul kéretik majd egy-egy keményebb balliberális megfogalmazás esetén a Hangos és Finnyás Nyafogás automatáját úgy időzíteni, hogy ne azonnal induljon be...ha ezek után beindítják egyáltalán (be fogják).

Három: ha túllépünk az MSZP ekézésén (gyalázásán) és a méltán kifigurázott Schmuckon - bár azt azért illik megjegyezni, hogy Schmuck a vállalt nevetségességével még mindig ezerszer jobb, mint mondjuk Szijjártó vagy Cser-Palkovics a maguk komolykodásával! -, akkor nem lehet nem észrevenni azt a kelletlenséget, amellyel a Kétfarkú Kutyákat - a Valódi Viccpártot - szövi bele Stumpf egy fél mondat erejéig az írásába. És ez a kelletlenség talán nem csak annak az elvesztegetett néhány tucat karakternek szól, amelyben másról kell szót ejteni, és nem lehet még egyet belerúgni az MSZP bűzölgő hullájába. Épp ellenkezőleg, meggyőződésem, hogy Stumpf és a jobboldal talpnyaló, ám mégis értelmesnek nevezhető része tökéletesen tisztában van a viccpártok születésének miértjével.

Ez a poszt nem vagy legalábbis nem közvetlenül a Kétfarkú Kutyákról szól. Ez a poszt arról szól, hogy a viccpártok születésének, életre hívásának okai korántsem olyan viccesek, mint maguk az alakulatok.

Nincs kedvem nevetni

Mindannyian ismerjük azt a viccet, amelyben az egyik favágó belevágja a másik hátába a fejszét, mire az megkérdezi:

- Ez most komoly?

- Az!

- Na azért, mert viccnek durva lenne!

A politika iránt érdeklődő, a szemléletmódját nem vagy nem nagyon változtató állampolgárnak az elmúlt húsz esztendő során sokszor volt a viccben a sértett félhez hasonló érzése.

Bár nem vagyok sem naiv - igaz, van bennem nem kevés idealizmus -, sem hülye, tehát tisztában vagyok vele, hogy bármely politikai berendezkedés egy viszonylag szűk hatalmi és gazdasági elit érdekeit szolgálja, és a céljai között csak sokadik a közjó fejlesztése, növelése, egyáltalán nem ad okot a jókedvre az a politikai dilettantizmus, hatalmi cinizmus és arrogancia, amely az elmúlt húsz év politikai elitjét jellemezte. És félreértés ne essék: pártállástól függetlenül.

Kívülről akár még mókásnak is tűnhetett a kárpótlás lebonyolítása, nem egyszer bohózatba illőek voltak a privatizációs eljárások, de a lakosságot nem ingerelte féktelen nevetésre a  nem kis részben a keleti piacok felszámolása miatt bekövetkező, kb. egymillió munkahely megszűnése, a kényszer- illetve rokkantnyugdíjazások, az infláció és a vadkapitalizmus sokszor még vadabb hajtásai.

Igazságérzetünket ugyan nagyon is, nevetőizmainkat azonban egyáltalán nem ingerelték a felkapaszkodó, ma még Trabanttal, holnap már Audival száguldozó politikusok, a nyilvánvalóan tehetséges, de még inkább ügyes vállalkozók milliárdos vagyonszerzései, miközben szinte napról napra kaptuk a kioktatást korábban normálisnak tűnő honfitársainktól arról, hogyan kell hazafiként vagy keresztényként vagy egyáltalán emberként viselkedni.

Te se nevess, genya!

Talán túlzásnak tűnhet, de az előbb jelzésszerűen felsoroltak még sehol sincsenek attól a kabarétól, ami az elkövetkező években vár ránk.

Mert ugyan már, az mennyire vicces, hogy tízmilliós országunkat egyetlen személy, egyetlen kalandor figura kénye-kedve szerint szabják át talpasai, ti, ti seggnyaló genyák. Egy olyan emberről beszélünk, aki jól láthatóan addig szereti a demokráciát, amíg az történik benne, amit ő akar. Aki, ha népe éppen úgy dönt, hogy túl kevés az ország vezetésére, megsértődik, és évekig tiszteletét sem teszi a munkahelyén. Aki kordont bont. Aki egy pattanásig feszült belpolitikai helyzetben nagygyűlést szervez a várható kalamajka közvetlen közelébe, hátha lesz valamilyen olyan balhé, amelynek következtében hatalomra kerülhet, de aki a rövid beszéde után úgy húz el a helyszínről és hagyja cserben a híveit, mint a pinty.

Aki éveket áldozott az életéből a bomlasztásra, majd hatalomra kerülvén egyből az egységről, az összefogásról kezd hadoválni.

Aki a korlátlan hatalomba érve lassan beváltja az összes - talán túl korán is megelőlegezett - félelmünket, lebontja a demokráciát, helyette autokráciát épít, annak minden negatívumával egyetemben. És akiről aztán rövid időn belül kiderül, hogy minden szava elmehibbant hazugság, az oligarcházástól kezdve (hej Simicska, hej Pintér, hej Csányi) a nem létező forradalomig és szabadságharcig, aki a mi bőrünkre játszik indiánosdit a fél világ kovbojaival szemben.

Aki mindenhova a saját embereit ülteti, nem a hozzáértés, hanem a hűség szerint. (Tényleg, tudja valaki, Stumpf írt Orbánt ekéző cikket, amikor főszerkesztője felesége egyből poziba került?)

Stumpfikám, tudod mi az egészben az egyetlen nevetséges dolog? Hogy pont olyan világot szeretnétek, amiért most vissza akrtok vágni. Hogy annak a rendszernek a sátáni mivoltát emelitek retorikátok központjába, amelynek a szinte tökéletes mását húzzátok fel papírmaséból, az elkövetkező évtizedekre.

Ha jó nem is, de könnyű lehet a hatalomból kiröhögni és kioktatni másokat. De a legfőbb baj az, tudod, te genya, hogy számomra nyilvánvalóan látszik: mire eltűntök, mire a józan ész kiirtja poshadt szellemiségetek magvát ebből az országból, addigra már sehol sem leszek. És ez képes elvenni egy rövid időre a jókedvemet. De hál' istennek a humorézékemet nem.