Tegnap két hír is szólt az alkotmányozásról: az egyik Őfelsége I. "Fülkeforradalmár" Viktor, Örökös Miniszterelnök, Vezénylő Tábornok Úr iránymutatását tette közkinccsé, amely szerint jövő tavaszra el kell készülnie az új Alkotmánynak, a másikban arról értesülhettünk, hogy  - mondvacsináltan, egy Szálasi-idézet miatt - a Hatvannégy Vármegye Borzalom Mozgalom nem vehet részt az Új és Örökkön Tartó Alaptörvény megalkotásának nemes folyamatában. (Milyen kár, egy röhögnivalóval kevesebb...) képinnen

Néhány hete egy jogász barátomat kérdeztem, hogy vajon a jelenlegi, ideiglenes alkotmánnyal nem lehetne-e úgy nagyságrendileg az idők végezetéig elműködtetni ezt a kuplerájt Magyarországot. Azt mondta, hogy nem igazán: azért kell egy új alkotmány, mert a jelenlegi alapján szerveződő közigazgatás túlbonyolított és hosszú távon alkalmatlan egy modern állam működtetésére.

Érdemes elgondolkozni a felvetésen, a konkrét tartalmán túl ugyanis távolabbra mutató üzenete is van. Ez pedig az, hogy az Alkotmány a jogrend alapját megteremteni hivatott jogszabály. Ebből kifolyólag pedig lényegtelen a sallang: nyugodtan szerepelhet a kereszténység a preambulumában, helyezhetjük az egész szöveget a Szent Korona által ásott veremre kijelölt alapra - bár szerintm élő ember nincs, akinek legalábbis halvány lila segédfogalma lenne arról, hogy ez egy konkrét jogszabály esetén mi a francot jelent -, a lényeg az, hogy a XXI. századi humanista alapjogoknak mind benne kell lenniük az alaptörvényben. Pont.

Az Alkotmány létrehozása egy jogalkotási folyamat, fennköltsége körülbelül egy tárgyalóterem berendezésének procedúrájához mérhető. Tudom persze, hogy sokan pusztán ettől várják A Fordulatot, ugyanúgy, mint anno Gyurcsány, majd később Bajnai eltakarításától. Márpedig az eddigi történésekkel úgy jártak, mint a világvégét váró szekták, folyamatosan módosítgatni kell az Aranykor eljövetelének kezdő dátumát.

Persze az alkotmányozásban résztvevő személyek is - például Pozsgay Imre, bazmeg, hát ha valaki, akkor ő tényleg emblematikus személyisége a magyar történelemnek: ha egyszer kifaragják a politikai pálfordulás és balfaszság szobrát, biztos, hogy őt javaslom modellnek! -  úgy gondol(hat)ják, hogy nevük fennmaradását a történelemkönyvekben ez a kis aktus garantál(hat)ja. Talán így is van, bár náluk sokkal nagyobb formátumú történelmi személyiségeknek is csupán egy-két bekezdés jut, ráadásul az Alkotmány sem sérthetetlen, ha a Történelem Ura úgy gondolja történelem úgy hozza, majd azt is módosítani kell.

Ahogy írtam már korábban, azért támogatom az ilyen jellegű áltörténelmi pótcselekvéseket - legyen-e koronás címer a nemzeti lobogón, legyen-e Horthy-hiszekegy a tantermekben,  mi a nádvágó rettenetes picsája  milyen történelmi hivatkozás szerepeljen az új Alkotmány prembulumában stb. -, mert úgy látom, hogy lelki igénye van rá a magyarkodóknak, technikai értelemben viszont az ég egy adta világon semmilyen jelentőségük nincs.

Szóval úgy vagyok vele, mint ahogy Deák Bill énekli A felszarvazottak balladájában: "csak legyek túl rajta".

Ezt mondom én is: minél előbb essünk túl ezeken a giccses kardcsördítéseken, és kezdjünk el foglalkozni egy modern, XXI. század Magyaroroszág megteremtésével. Éppen ideje volna már.