Kemény coming out lesz a következő mondatban, de mindegy, ha már belekezdtem,  végig csinálom. Szóval: sajnos még most is sokszor előfordul, hogy a velem született intelligenciámra, kiváló alkotó és elemző térszemléletemre (ezeknek az ügy szempontjából egyébként semmilyen jelentőségük nincsen, de azt hiszem, életemben kétszer láttam leírva, hogy valamiben kiváló vagyok, ezért muszáj volt előhozakodnom velük), valamint csaknem negyven évnyi tapasztalatra építve azt gondolom, hogy egy viszonlyag egyszerűnek látszó feladatot meg bírok oldani egyedül is.

A konkrét ügy annyiban is pikáns, hogy az adózással, adóbevallással van kapcsolatban, amiről ugyan papírom van, de tekintettel arra, hogy üzletszerűen több mint tíz éve űztem utoljára ezt a szakmát, az azóta eltelt időben kábé ezerszer bizonyosodott be, hogy a közel hibátlan műveléséhez nem csak akadémiai elme, de nem kevés fifika és networking is szükségeltetik, szóval innen is forró kézcsókjaimat küldöm a bátran és teljes erőbedobással küzdő könyvelők és könyvvizsgálók százainak (ezreinek)!

A történet alapja, hogy az év elején se szó se beszéd meg mert halni a könyvelőm, én meg úgy gondoltam - részben a kényszer, részben a magabiztosság okán -, hogy szaros kis cégem könyvelésével elboldogulok magam is, legfeljebb amit nem tudok, azt majd megkérdezem hozzáértő, profi barátaimtól. Az egyik állandó, havonta visszatérő feladat a járulékbevallás, de az Abev fejlesztőinek hála, a nyomtatvány másolása funkció igencsak leegyszerűsíti ezt a folyamatot.

Sajnos azonban van egy hendikepem, egy bizonyos hozzáállásom az új dolgokhoz, amely talán annak az egyszeri embernek a történetével írható le plasztikusan, aki a használati útmutató nélkül kezdett el mosni vadonatúj mosogatógépével, és meglepődött, amikor a masina nem boldogult a dobrögzítő csavarral, amelyet emberünk - tudáshiánya miatt - nem távolított el indítás előtt. De hasonlóképpen járt egy távoli ismerősünk is, aki viszont egy kapálógép kézikönyvének áttanulmányozását hagyta ki, ezért derékszögbe görnyedve ment végig vele a szőlőjén, nem tudván, hogy az ekeszarv dőlésszöge állítható. Nos, hasonló módon nem foglalkoztam én sem a program- és verziófrissítésekkel, mert bár valahol hallottam róla, hogy ebben az országban nem csak évente, de néha még év közben is szokás módosítani a szabályozást, úgy véltem, hogy ha ez a tudás a hivatal szerint elengedhetetlenül fontos lesz az adóbevalló polgárnak, akkor arról nagy, piros betűkkel úgyis tájékoztatni fogják őt.

De ugyanígy nem érdekelt eleddig holmi visszajelző értesítések böngészése, a bevallás beküldéáse után az APEH írt valamilyen e-mailt, biztos minden rendben van, oszt' jó napot.

Így esett, hogy az augusztusi bevallás elkészítése előtt derült ki számomra, hogy a júliusi bevallást nem dolgozták fel, mivel az nem a megfelelő verziójú programmal készült (ld. a képet).

Frissítettem. Jól van gyerekek, káposzta a fejetek - gondoltam, aztán újra beküldtem a  júliusit, majd pedig az augusztusit. Most már viszont ránéztem az értesítési tárra és láttam, hogy jöttek az újabb elutasító nyugták. A szöveg ugyanaz, nem megfelelő a program verziószáma. Ekkor vettem igénybe a telefonos segítséget, melyből megtudtam, hogy nem elég a programot frissíteni, magát a bevallás nyomtatványt is kell. Megtettem, beküldtem, így már minden rendben van (legalábbis a dolgok bevallási részével).

És hogy mi a tanulság?

Először is, "ki minek nem mestere, gyilkosa az annak" - ahogy apám mondaná, magyarán a suszter maradjon a kaptafánál, vagy ha nagyon muszáj, legalább körültekintően járjon el.

Másodszor az, hogy úgy látszik, ebben az országban tényleg semmit nem lehet normálisan, az adott ügyet végiggondolva intézni, megvalósítani. Mert ha el is tudom képzelni azt, hogy egy jogszabály-változás miatt félig-meddig fel kell borítani egy bevallás-nyomtatványt, még akkor is, ha jó néhányan tényleg ugyanazokkal az adatokkal - leszámítva persze az adott időszak feltüntetését - dolgoznak egy éven keresztül, azt már nehezen fogadom el, hogy ha ennyire fontos a frissítés, akkor erre ne hívják fel nagy, piros betűkkel a polgár figyelmét.

Ugyanis ha egy átlagos adóbevallás mellé lehet több tucat oldalnyi útmutatót írni, akkor az sem kivitelezhetetelen - ha már lefelé nem kompatibilis egy program vagy egy elektronikus nyomtatvány -, hogy felugorjon egy ablak, amely a frissítés fontosságára figyelmeztet. Szerintem.

A harmadik intés pedig a jogalkotóknak szól: ha egy nem túl hülye, az adózáshoz egyébként is valamelyest konyító ember megkínlódik egy egyszerű elektronikus rutinbevallással, akkor hogyan lesz(nek) itt söralátét nagyságú - most kivételesen nem Orbánt basztatom, mert világos, hogy képletesen értette a dolgot! - adóbevallás(ok)?