A poszt apropója egyrészt egy mai hír, amely szerint Borkai Zsolt is indul a MOB-elnöki tisztségért, másrészt az a sok köztéri plakát, amelyen tavasszal megválasztott parlamenti képviselők hirdetik, hogy szeretnének polgármesterek vagy önkormányzati képviselők is lenni.

(No meg még nyilván mindkét helyen bizottsági tagok, ezen felül nem egy társadalmi funkciót is vállalnak, és hát - gondolom - nem utolsósorban szerető férjek/feleségek és gondos családapák/anyák is.)

Nem tudom, hogy a nyájas olvasónak van-e állása, de mind a saját munkámat tekintve - még úgy is, hogy a munkaidőmből levonjuk a posztolásra fordított napi 26-34 órát (ezt csak az esetlegesen okoskodó kedves kommentelők miatt írtam) -, mind az ismeretségi körömben dolgozó személyek 96,8%-át látva az a tapasztalatom, hogy egyetlen állás, munkakör feladatait sem lehet beleszuszakolni napi nyolc órába, nemhogy kettőét vagy többét.

És nem kell hozzá vezérigazgatónak lenni: én irodista vagyok, a párom is irodai munkát végez - és rakják rá napról napra a feladatokat (legalábbis azt mondja, azért marad sokáig...) -, de van az ismerősök között bankos, könyvelő, mérnök, sőt egy filmdramaturg is (he-he). És majd' egytől egyig megszakadnak - jó, ez költői túlzás, de szétdolgozzák a belüket -, hogy elvégezzék a rájuk szabott munkát vagy más megközelítésből: azt a melómennyiséget, amellyel meg tudják keresni azt a pénzt, amiből meg tudnak élni.

Na ehhez képest, kérem szépen, egy képviselő vagy polgármester vagy köztársasági elnök vagy MOB-elnök és sorolhatnánk - nem csi-nál sem-mit.

Ha csinálna, akkor valószínűleg azt mondaná a pártjának ősszel, ha tavasszal már úgyis megválasztották, hogy "Bocs gyerekek, de annyi melót elvesz a jogszabály-javaslatok, a bizottsági anyagok tanulmányozása, plusz a kapcsolattartás a választóimmal, plusz a helyi pártmunka, hogy így sem férek bele napi 10-12 órába, nem tudom felelősségteljesen elvállalni - mondjuk - a polgármesteri vagy a helyi képviselői megbízatást".

Ezek el tudják, bazmeg! Ott villognak a Parlamentben, ott villognak a helyi önkormányzatban, meg még ki tudja hány helyen, szépen, fitten, frissen, fiatalosan - mondjuk speciel Orbán nagyon meg van öregedve, de hát ő kizárólag csak miniszterelnök -, nyilván nem kevés zsetonért, és a munkájuk valahogyan meg van csinálva (szép magyarsággal). El van végezve.

Mert olyat már hallottunk, hogy mondjuk Orbán  lebaszarintotta a képviselőit, hogy járjanak be szavazni, de olyat még soha, hogy Gipsz Jakab képviselőt kikérdezték volna egy gombnyomogatás előtt, hogy elolvasta és megértette-e az anyagot, vagy nem láttam, hogy bárkivel is aláírattattak volna egy papírt, hogy "büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy az x.y. törvényjavaslatot elolvastam, megértettem, és mérlegelés után a képviselői eskümben foglaltaknak megfelelően, hazám, a Magyar Köztársaság javát szolgálva, lelkiismeretesen és számon kérhető módon szavazok róla".

Vagy például mikor vontak felelősségre egy Tóth Józsefet mint polgármestert, hogy az emberei elmértek egy komplett útszakaszt kerékpárutastól - pl. Röppentyű utca -, és ezzel nem csak balesetveszélyessé tették a közlekedést, de kényelmetlenebbé és hosszabbá is az úthasználatot. Egy hasonló slendrián munkáért úgy röpülne le a fejem a főnököm üvöltözése által gerjesztett szélvihartól, hogy a szemközti falon loccsanna az agyvelőm.

Ezek meg? Mosolyognak tovább, hogy "szavazz rám", meg "de fasza csávók vagyunk: letérköveztük a térkövet".

Szóval, kedves uraim és hölgyeim! Amikor valamely választójuk esetleg azt találná mondani, hogy a politikusok/közszereplők semmirekellők, akkor tiltakozás helyett tessenek végiggondolni, hogy hány állásuk, pozíciójuk, megbízatásuk van. Ha egynél több olyan, amely teljes embert kíván (nem tejesembert, pedig a tejesember szakma is teljes embert kíván!), akkor - ha kívülről már nem is megy a sok gyakorlás és a rinocéroszbőr miatt - legalább belül piruljanak el egy picit! Maguk semmirekellők...