Szerencsés embernek mondhatom magam, mert gyógyszerre évente úgy hatszor van szükségem: mind a hat fejfájáscsillapító és a hatból öt esetben másnaposság miatt kell. (Ezért is voltam és vagyok pipa, hogy a világbajnok Quarelint néhány éve vénykötelessé tették, mivel egy Quarelin-sör kombó csodákra képes a másnaposság ellen - általam például kb. két évtizede - vívott csatában).

Életem párjának helyzete annyiban különbözik az enyémtől, hogy neki heves menstruációs fájdalmai is szoktak lenni, amit az ellenségemnek sem kívánok, pedig én csak támogató-szerető epizódszereplője vagyok ezeknek a napoknak.

Már nem emlékszem, miért alakult így, de évek óta kizárólag Algoflexet (és Algoflex Fortét) veszünk, hiába tudom, hogy van fájdalomcsillapító, amelyik a művelődésszervezőknek, van, amelyik a légimentőknek és van amelyik a szörnyű iskolai műsort néző szülőknek lett kifejlesztve. (Tényleg, az megvan még, hogy 2009-ben több mint tizenötezerszer adták le a tévék az Advil Ultra reklámját?)

Kifogyván a pirulákból és látva szívem hölgyének szenvedését, felajánlottam neki, hogy hozok gyógyszert. Agyam egyik hátsó dobozában elrejtve volt egy arra vonatkozó információ, hogy algoflexék kijöttek egy kimondottan a menstruációs fájdalmak enyhítésére szolgáló medicinával, így értelemszerűen ezt a terméket céloztam be.

Kivártam a soromat - mondjuk az is megérne egy külön posztot, hogy miért mindig a legfontosabb hivatalokban és szolgáltatóknál a legtetűbb az ügyintézés -, odapenderültem a pulthoz, és a következő beszélgetést folytattam a patikárius kisasszonnyal:

- Csókolom, van egy fajta Algoflex, ami menstruációs fájdalmakra van...

A nő bólintott és már nyúlt is a fiók felé.

- ...az mennyire erős?

- Hát, ebben két pirula van, amit együtt kell bevenni: egy Algoflex és egy Nospa.

Rövid leszek: innen üzenem a sanofi-aventis gyógyszergyárnak, hogy a kurva anyjukat!