Hogy Selmeczi Gabriellát honnan vakarta elő a Fidesz, arról halvány fingom sincs, mindenesetre archetípusa ő (is) a többször használatos, de eldobható fidesznyiknek. (Meg persze Szalai Annamáriával együtt a hímvesszőkön pozícióba kapaszkodó nullaagyú puncivirágnak is, vagy ahogy megboldogult emeleti szomszédunk mondta volt: "Vlagyivosztokig el lehetne tapogatni azon a faszon, ami megfordult benne".)

Persze a téma - a magánnyugdíjpénztári pénzek lenyúlása - maga olyan, hogy szükséges valami abszolút hiteltelen (másuk sincs) arcot hozzárendelni, valaki olyat, akiért nem kár, de aki némi baksis fejében hajlandó ország-világ előtt szénné égetni magát.

Nem nagyon nézek tévét, sőt, még a benne lévő műsorokat sem (he-he), de a tegnap esti kattogtatás közben sikerült elkapni ennek a fideszribancnak a szavait, nevezetesen, amikor azt öklendezte ki korántsem hibátlan fogsorán keresztül, hogy:

"Senki nem kötelezhető arra, hogy pénzét feltegye a nyugdíjtőzsdére, és ott kockáztassa a nyugdíját"

Hogy helyetted is mentek volna kirándulni, te ostoba tyúk, és akkor még finom voltam!

Először is: ha én fidesznyik lennék, nem nagyon emlegetném a tőzsdét, meg a kockázatot egy mondatban, főleg, mióta a Kósa-Szijjártó-Varga trió révén a Párt szarrá kereste magát az árfolyam-manipuláción, mindezt a Zemberek kárára.

Másrészt: nem emlékszem, hogy ennyire kikelt volna a Fidesz a magánpénztárak ellen az elmúlt egy évtizedben (morgás az volt, persze), arra viszont emlékszem, hogy mi szerepel szó szerint az idei kormányprogramban:

Nem engedjük, hogy az állami nyugdíjak mellett szolgáltatást biztosító magánnyugdíj-pénztári rendszer megtakarításai veszélybe kerüljenek.

Nyilván én vagyok a hülye, hogy nem esett le: ez az államosítást jelenti. Egyszerűen azt, hogy ellopjátok a megtakarításaimat. Mert azért engedtessék meg, hogy fenntartásokkal fogadjam, amikor az állam (képviselője) azt mondja:

Aki úgy dönt, hogy a magánnyugdíjpénztárban marad, annak azt 14 hónapot kell majd jóváírni, ameddig nem a magánpénztárakba utalták a pénzt; a jóváírás szabályait is ezt követően dolgozzák ki.

És végül, de nem utolsósorban, hadd röhögjek már a térdemet csapkodva az ilyen kijelentéseken:

Az állam a magánpénztáraknál jobb hozamokat tud majd elérni az értékpapírok kezelésével, és garantálja a nyugdíjak értékállóságát.

Már írtam róla korábban is, hogy mennyire elképeszt az a bolsevik, padlás-lesöprős ideológia és retorika, ami jelenleg jellemzi a Fideszt. Érted haragszunk, elvtárs, nem ellened. Elvesszük, ami a tiéd, mert mi jobban tudjuk, hogy mire van szükséged. Nem beszélve a tőkeellenességről, ami aztán tényleg a legrosszabb kommunista időket idézi!

Orbán persze oda, ahhoz a rendszerhez nyúl, amely számára jó volt, és amelyik a gondolkodásmódjának a legmegfelelőbb. És ha most valaki netán arra a jól ismert képre hivatkozik, amelyen a Kádár-rendőrök az autónak szorítják a hős forradalmár Orbánt, arra csak annyit mondok: Kádár is ült Rákosi börtönében.

A hatékony államról, az állam mint jó gazda ideológia sikeréről mi magunk is több mint ezer éve rendelkezünk remek tapasztalatokkal, ha valaki részletesebben kíváncsi rá, olvasgasson Mikszáthot.

Az, hogy évszázadokon keresztül a nép (a jobbágyok) által befizetett adó fényűzésre és többnyire vesztes háborúkra ment el, persze túl távoli ahhoz, hogy foglalkozzunk vele. Ám a közelmúltból is jócskán hozható példa az állam hatékony pénzkezelési politikájára, ha másra nem is gondolok, mint a sík terepre épített völgyhídra, a szántóföldbe vájt alagutakra vagy mondhatnám a stadion-beléptető rendszert vagy a csodálatosan gagyi-eklektikus Nemzeti Színházat. (De ugyanúgy hivatkozhatok a Pintér-, Csányi-, Járai- vagy éppen Orbán Győző-féle vállalatbirodalmak kistafírozására is, a kispályás játékosok hadáról nem is beszélve: műkincs-szállítás, légifelvételek, miaszmás.)

Úgyhogy én például jobban szeretem, ha a pénz nálam marad, és nem kerül az államhoz, mert bár több tucat példát is tudnék mondani arra, milyen hatékonytalanul tudom elverni a zsetont, az legalább a saját döntésem.

Visszatérve pár mondat erejéig a magánnyugdíj-pénztárakhoz: én nem azt vitatom, hogy ez a konstrukció nem hibátlan, hanem a pénz elvétel módját tartom erősen kérdésesnek. Valamint kifogásolom azt a szokásos Fidesz- (Orbán)-féle arroganciát, amellyel ehhez a kérdéshez is hozzáállnak: jaaa, ha nem lehet úgy, ahogy szeretnénk (ti. a magánpénztári bevételeket elszámolni a költségvetésben), akkor erőszakhoz folyamodunk és egyszerűen lenyúljuk a pénzt. A visszaadás technikáját meg kidolgozzuk később.

Persze, úgy szokott az lenni...