Nem mondom, hogy túl nagy lelkesedéssel és egyelőre nem is túl szisztematikusan, de elkezdtem számba venni eddigi életem összegyűjtött emlékeit. Több oka is van ennek, talán a legfontosabb, hogy szeretném ezeket egy helyen tudni, hogy ha eljön az idő (azaz végleg elmegyek), a megsemmisítésük egy mozdulat műve legyen.
Most hétvégén a levelesdobozomat hoztam el szüleim házából. Legfelül egy anyámtól származó levél pihent, amelyet 1993 novemberében írt nekem a távolba, mivel akkoriban külföldön voltam, jó messze innen.
Minden kommentár nélkül teszem ide az egyik bekezdését:
