Sokan sok helyütt megírták már, hogy a Fidesz legalább olyan kiszámítható, mint a Halley-üstökös, bár sokkal gyakrabban jön, és tovább is marad, úgyhogy hasonlítsuk inkább a napfelkeltéhez. Vagy még inkább: a napnyugtához, mert a sötétséget hozták (hozzák) ők el.
Az is teljesen nyilvánvaló, kapcsolódva az első mondathoz, hogy egy-egy ügy komolysága tökéletesen lemérhető az ügy képviseletére odaállított ember Fideszen belüli súlyán, és az adott ember általános (szellemi) képességein. Régebben Deutsch Tamás vitte a Döglött Ügyek Osztályát a Fideszen belül, aztán Pelczné Gáll Ildikó következett, nyugdíjügyben pedig sikerült ismét elővenni a Buta Szőkét, Selmeczi Gabriellát, amiből egyértelműen látszott, hogy az érveik nem túl erősek, a hazugságaik viszont elég nagyok ahhoz, hogy egy beáldozható gyalogot toljanak előtérbe.
Ezért is lehetett érdekes, hogy a totyogás-fenyegetés-hazudozás-politikai nyilatkozat által határolt térben megszólalt a tehetségesnek tartott, ámbátor agresszív kismalaci tulajdonságokkal bőségesen felruházott Rogán Antal is. Persze rögtön mondott is egy akkora marhaságot, ami ráadásul még egy igen veretes hazugság is (magyarázat: itt), amivel sikerült lesüllyednie a nyugdíjhablatyolási főnünükéhez, pedig azt gondoltam volna, hogy ez nemcsak nehéz, de az ő részéről szinte lehetetlen feladat is.
Számomra a Kormány adott ügyben mutatott gyengeségén túl fontosabbak a viselkedés mögöttes okai és a valószínű végkifejlet.
A nagy magabiztosság közepette elég hamar sikerült megtalálni azt a pontot, ahol ki tudták vágni a biztosítékot a kommunizmus rémuralma alól felszabadult szent magyar nép egy bizonyos hányadánál. Ez a hányad egyébként nem túl nagy, de nyilvánvalóan jóval nagyobb annál a kommunista-liberális csőcseléknél, amelyik pl. az Alkotmánybíróság jogkörének racionalizálását diktatórikus lépésként kezeli. Ráadásul az ellenzők között szép számmal akadnak fideszpártiak is, akiket nem feltétlenül lehet megetetni a Nemzeti Együttműködés Rendszerének lózunghalmazával.
Teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz tud valamit, amit mi nem: azt, hogy általánosságban milyen és mekkora ellenállásba ütköztek a nyugdíjpénzek elrablási szándékával. Viselkedésük mindenesetre közvetett bizonyítékul szolgálhat arra, hogy a baj jóval nagyobb annál, mint amire számítottak. (A poszt írása közben jelent meg a hír, hogy a szentkoronás Domokos is beszáll a harcba, tehát növekszik az elkeseredettség-faktor.)
Visszakapcsolva a posztnyitó gondolathoz, a helyzetet elemezve teljesen nyilvánvalóan látszik a dolog végkifejlete. Már a nyugdíjügy kezdeti stádiumában is azt mondtam, hogy a Fidesz majd kilenc hónap, egy év múlva kielemzi a helyzetet, és ha nem lesz elégséges az átlépők száma és pénze, egészen egyszerűen egy tollvonással megszüntetik a magánnyugdíjpénztári rendszert. Igaz, a második pillér felszámolását tulajdonképpen a Nemzetvezető is kihirdette, ám ha erős korlátokkal is, de a szabad választás jogát fenntartják. De már nem sokáig, mondom én.
Orbánról régóta tudott, hogy a dolgokat csak akkor tekinti jónak, figyelemre méltónak, néha pusztán létezőnek is, ha úgy történnek, ahogy ő akarja. A magánnyugdíj-ügy jelenleg egyáltalán nem úgy történik, ahogy ő akarja, még akkor sem, ha mind adminisztratíve, mind fenyegetés, mind propaganda oldalról beleadtak és adnak apait, anyait. És mivel csak az a jó, ahogy ő tudja, ő teszi, ráadásul elég hamar el szokott fogyni a türelme, nem kérdés, hogy egy utolsó pillanatban beadott módosító indítvánnyal, amikor már mindenki megnyugodna, hogy lehet egyénieskedni, és bár viszlát állami nyugdíj, de legalább nem veszik el a megtakarítás, az egész magánnyugdíjpénztári rendszert úgy, ahogy van, megszüntetik.
Ha ez is bejön, akkor már tényleg nincs más hátra, mint hogy valaki megkínáljon egy zsíros tanácsadói állással.