Egy szar írás tőlem:

Mondd, szar-e, ha röhögnek rajtad,

mikor még fel sem keltél,

mikor még fogat sem mostál,

kimosva szádból minden bűzös bélsárt,

mi főnököd tomporának nyalása közben

odatapadt?

Mondd, szar-e, ha röhögnek rajtad,

kínnal, keservvel, de tudva,

hogy bár te, s haverjaid

nőttök, mint a dudva,

de sarokba támasztva ott vár már

a kasza rátok ?

Mondd, szar-e, ha röhögnek rajtad,

szalalkálinak vagy éppen

ammónium-hidrogén-karbonátnak hívva,

s gúnyolva rendületlenül?

Mondd szar-e, ha röhögnek rajtad,

ha neved hallatán már csak

az elfojtott hahota

kitörni készülő zaja száll szerteszét

e honban?

Mondd, szar-e, ha röhögnek rajtad,

rossz-e tudni, hogy kiszállni

sosem tudsz már ebből,

s míg élsz, nevedhez oly szemét tapad,

oly mocsok, hogy téged

kimosni sosem lehet már e szennyből?