Egy lélek áll a mennyekben
a leszületési ügyosztály előtt.
Nemsokára a Teremtő
ideküldi közénk a Földre őt.
"Kapsz egy testet, fiam",
az Úr így prédikál,
"a neved legyen mondjuk: Kovács Pál."
"Utazhatsz villamoson,
vagy sorba állhatsz a gyógyszertár előtt.
Fizetéskor egy feketére
meghívhatsz majd néha egy kolléganőt."
És a Jóisten mélyen a szemébe néz:
"Ne félj, fiam, nem lesz túl nehéz."
Kovács Pál, ne félj már,
egy egész élet reád vár,
milyen szép lesz, milyen jó lesz,
Kovács Pál!
"Te is lehetsz állampolgár,
adóalany vagy kedves hallgató,
mélyen tisztelt egybegyűlt,
vagy peres fél, vagy nyájas olvasó.
S ha mégis úgy érzed,
hogy pocsék az életed,
nevemet hiába szádra ne vedd!"
Kovács Pál, ne félj már,
egy egész élet reád vár,
milyen szép lesz, milyen jó lesz,
Kovács Pál!
Kovács Pál, ne félj már,
egy egész élet reád vár,
milyen szép lesz, milyen jó lesz,
Kovács Pál!
