Eltelt húsz év a rendszerváltás óta, és az akkori rendszerváltó, ma kormányzó párt egyetlenegy érvet bír találni túlhatalma igazolására: "a kommunisták valahogy mégis visszajöhetnek". Vagy ahogy a Nemzetvezető pajtás hivatkozott az EU-bohóckodás átadási ünnepségén a múltra mint azóta is kísértő jelenre (képzavar rulez!): "térdre kényszeríteni a kommunizmust".

Azt kell mondjam, kedves kommunizmus-rettegők, hogy ez édeskevés.

Ennek a szövegnek egyébként nyilvánvalóan ugyanúgy két feneke van, mint bármelyik Fidesz-utalásnak vagy mondjuk a polgármester-országgyűlési képviselőknek.

képinnen

Kifelé, azaz a "fejlett" Nyugat felé a hidegháború rém-emlékképét vetíti, befelé pedig leginkább a Rákosi-korszakot, meg persze Az Elmúlt Nyolc Évet, amelyről ugyan az ég egy adta világon senki nem tudja megmondani, miért volt oly borzalmas, mint ahogy azt a Fidesz-Nemzeti Kommunikáció beállítja, de az kétségtelen, hogy budai úriasszonyok teliholdas éjszakákon azzal ijesztgetik az alvás helyett még mindig pléjsztésünöző (sünöző, értik ugye?) gyermekeiket, hogy jön Gyurcsány és az azonosító nélküli szlovák-zsidó rendőr-bérgyilkosok, és gumibottal verik le a Nagy-Magyarország-térképet az igaz magyar polgárgyermek legújabb tabletjéről - vagy valahogy így.

Az ilyen kommuni(sta)káció azonban mindkét irányban veszélyes.

Kifelé az a baj vele - bármennyire is szarunk az országhatár széles piros sávja mellé a túloldalra egy centivel kemény magyar levédia-kakát -, hogy a Nyugat szemében kommunistának lenni nem annyira a gyurcsányizmust jelenti, mint szabadságjogokat korlátozni, azaz megvalósítani a túlellenőrzött-antidemokratikus államszervezést (üzleti érdek included).

Befelé sokkal kényelmesebb a dolog, hiszen tavaly áprilistól mintegy 100 hónapon keresztül a munkában elfáradt, ezért a közügyekkel nem annyira foglalkozó (milyen PC voltam!), azt a Fidesz kezébe letévő Szent Magyar Nép nagy részének elégséges, hogy nem az Utódpárt - hanem az Elődpárt, figyelem, szarabb lesz - fújja a nemerét (Erdélyben ÉK-K-i Kárpátok felől tavasszal lecsapó zord bukószél, amely heves porviharokat, télen hóviharokat okoz).

Ettől függetlenül egy nyilvánvalóság bár lassan, de folyamatosan fog erősödni, nevezetesen, hogy a "kurva az, akire mondjuk, kisfiam" mintájára kommunista az lesz, akire a Fidesz azt mondja. (Pozsgaira, Szűrösre, Martonyira, Járaira, stb. például soha nem mondták, következésképpen ők nem azok.) Amiből egyenesen következik, hogy a nehogy visszajöjjenek a kommunisták előbb-utóbb elég sokak számára világosan, pusztán azt fogja jelenteni: nehogy más jöjjön, mint akik mi vagyunk.

Ha valaki veszi a fáradságot és végiggondolja, ténylegesen mit utált a kommunistákban, jelentse az a rákosista, kádárista, Horn-féle, medgyessista vagy éppen gyurcsányista kommunizmust, nem kell hozzá nagy fejtörés, hogy rájöjjön: Orbánék szinte mindent és mindazt megvalósították és meg fogják valósítani, ami utálható volt a bolsikban.

Amiből - elkerülve a bezzeg-összehasonlítást - kizárólag egyetlen dolog következik: mindkét alakulat alkalmatlan arra, hogy egy XXI. századi, modern országot építsen fel.

Sokkal rosszabb - elmondom, mielőtt elkezdődik, a "de azért mégis inkább"-vita -, hogy jelenleg nincs senki olyan, aki ki tudná venni az ezer éve meg nem tisztított, de arany-, ezüst- és drágakő-berakásaitól már rég megfosztott, épp hogy le nem fosott stafétabotot ezektől a bűnözőktől.

A legborzasztóbb pedig az, hogy miközben a kommunizmus haldoklik, az emberi sötétség és hataloméhség, ezzel együtt pedig a mások jogainak korlátozása iránti vágy talán virulensebb, mint valaha.