Mivel én magam szinte kizárólag szekonhendli bulvárfogyasztó vagyok, a Szívlapát blogról értesültem arról, hogy a BEST legutóbbi számában kétoldalas interjúcska-bemutatásocska jelent meg Szalai Anomáliáról (ld. még Szalalkáli vagy Orbán-Szajhai Annamária - oké-oké, tudom, hogy július elsejétől maga a zárójeles rész is legalább tízmilliót érhet, de hát addig kell vadulni, amíg lehet, mondták a fiúk a West Balkánban és löktek még egyet a tömegen), Minden Magyar Médiákok Legfőbb Nagyasszonyáról. (képinnen)

Tán modanom sem kell, imádom ezt a műfajt, mint ahogy már Torgyánnál, Gyurcsánynál vagy éppen Rogánnál is majd' megőrültem érte, mert mi sem nevetségesebb és szórakoztatóbb annál, mint amikor politikai PR okokból a bulvárban járatlan áldozatot próbálják közel hozni ahhoz a cca. négymillió fogyasztóhoz, akik nem a hvg-ből, meg a Heti Válaszból tájékozódnak a világ dolgairól (ki kivel kefél, milyet villantott és melyik ocsmány ruháját vette föl éppen), hanem akiknek egyszerű, ha éppen nem tőmondatokban magyarázza el a bulvármédia, hogy Chuck Norris sosem gondolta volna, hogy hatvanévesen apa lehet, pusztán azáltal, hogy beleonanizált egy nénibe.

Anyway.

Szerencsémre Szívlapáték összefoglalták a cikk mondanivalóját, ezért nem kellett átrágnom magam rajta, ugyanis vannak olyan, médiajellegű gyártmányok a világon, amelyekhez nem tudok eléggé..khm..leszedálódni, így minden előrágás maga a mennyország.

Arra, hogy Ancsa néni "irodájában csak két vallásos kép - Jézus, illetve a Szűzanya a gyermekkel - díszíti a falakat" valamint, hogy "egy pap megáldotta az irodáját", nem térek ki, megírtam ezt már korábban, maradjunk annyiban, hogy százezrével élnek e honban olyanok, akiknek bőven van mit bepótolniuk a vallásosság terén, ha legalább látszat szinten fel akarnak zárkózni azokhoz, akik akkor is kiálltak a hitükért, amikor az még nem volt divat.

Arra sem térek ki különösebben, hogy "csak egyetlen férfi van az életében: Wagner" illetve, hogy "a szilvesztert egyedül, Nyírő József Zöld csillag című könyvének társaságában töltötte", legyen ez az ő baja, bár akit ennyire nem szeretnek, az hatalommal a kezében jóval veszélyesebb lehet, mint egy sima, átlagos hülye.

(A zalaegerszegi szóbeszéd persze úgy tartja, hogy amikor Annamária még Ancsika volt, nem ilyen...szingli, akkor azért elég sokat tett az egerszegi fideszes fiúk testi elégedettségi szintjének magasan tartásáért, de hát hallottam én ezt már anno Horváth Ágnesről is, illetve tulajdonképpen bármilyen és bármelyik nőről, akinek eléggé felvitte az isten a dolgát - a férfiember nyilvánvalóan ezzel magyarázza vagy altatja el sikertelenségéből fakadó frusztrációját.

Vagy például azt sem mondhatta, hogy egyedül töltött éjszakái alatt a vibrátorát amortizálgatja szűzi magányában, sem azt, hogy van, aki benyúljon-benyaljon neki, csak hát az illető azonos nemű, ami viszont nem fér össze az uralkodó politikai széljárással. És még mielőtt valamelyik férfi vagy nőtársam megjegyzést tenne Médiannamária külcsínyére, felhívom a szíves figyelmet, hogy megfigyelésem szerint ezen a világon minden pinára van jelentkező, egyedül a viszontválasz bizonytalan.)

Hanem amikor Őannamarisága azt mondta, hogy "Televízóm nincs, nem is hiányzik.", akkor azért megállt bennem az ütő, és elgondolkoztam néhány alapvető tételén az Életnek. És bár az eszmefuttatás további része - "Minden fontos hírt megtalálok az interneten." - tekinthető felmentést adó modernségnek, mindezekhez hozzátéve a záró két mondatot - "Otthon olvasok vagy rádiózom. A Classic Rádiót vagy a Bartókot hallgatom." - azért csak kiderült, hogy a helyzet elég súlyos.

Távolabbról kezdem. Önmagában azt a neten divatos hozzáállást sem kedvelem, amellyel sokan tévétlenségükkel hivalkodnak. Mintha a tévé birtoklása és nézése nemcsak hogy régimódi, hanem egyenesen kispolgári (proli) szokás lenne. Azon persze hosszan el lehet vitatkozni, hogy a televíziózás, pontosabban a televíziós műsorkészítés mennyire felel meg napjaink igényének. Az sem lehet nagyon vita tárgya, hogy az internet sok tekintetben, de elsősorban a gyorsasága miatt átveszi az "öregebb" telekommunikációs eszközök szerepét, leginkább, ami a hírközlést, a tájékoztatást illeti.

Szalai hozzáállása azonban mindenképpen elfogadhatatlan, leginkább pedig abban a pozícióban, amit éppen (és amit legalább kilenc évig) betölt.

Félreértés ne essék: lehet a médiahatóságnak elitista elnöke, aki csak klasszikus zenét hallgat és - állítása szerint - lehetőleg olyan szerzőktől olvas könyveket, akiket nagyon  vagy viszonylag kevesen ismernek, ezzel is kiemelve különbözőségét, ha éppen nem felsőbbrendűségét. 

Az a zárkózottság azonban, amellyel kizárja napjaink egyik legfontosabb és leginkább támadott médiumát valamint az a pökhendiség, amellyel elzárkózik a széles körű, privát médiafigyeléstől, ha akarom, egyszerűen csak szánalmas, de ha akarom, akkor egyértelműen jelentheti azt, hogy függetlenül a világ, szűkebben pedig szakmája történéseitől, egy egyszerű végrehajtó masinaként üzemel a Hatóság elnöki székében.

Bármi volt is a célja Szalai BEST-ben történő megszerettetési kísérletének, elmondható, hogy totálisan csődöt mondott. A bulvárrajongók szempontjából azért, mert egy baszatlan fapicsa imidzsét sikerült átadni nekik, a szélesebb látókörűeknek meg azért, mert ezzel is bizonyította avíttságát, alkalmatlanságát, szervilizmusát.

Lassan kezdem megsajnálni ezt a szerencsétlen spinét.