Megjelent Holdrabló blogján, 2011. január 28-án
Kicsit meghökkenve olvastam az egyik helyi online termék össztüzét a tegnap esti, Kossuth térre (Debrecen, Hungary) meghirdetett csendes demonstráció kapcsán. A félresikerülten gúnyos írások először neveket akartak. Hogy kik állnak a demonstráció megszervezése mögött? Ha már erről szó esett, kaptak a névtelen bloggerek is, teljesen jogosan, rohadjunk meg ott, ahol vagyunk, mert hát így könnyű firkálni. Megsúgom: nem könnyű. Kurva nehéz. Könnyű az lenne, amit az udvari média tesz: névvel, fotóval himnuszokat írni bölcs vezéreink cselekedeteiről, egzisztenciális hátterű mély csendbe burkolózva a nagy emberek mellényúlásai kapcsán vagy éppen gondolatnélküliségtől vezérelve, habzó szájjal nyírni a másik oldalt. Még ha némi humor lenne a dologban, talán. De nincs. Mert hát így könnyű. Persze példát is mutathatna a most nem nevesített portál. Kommentelőiknek (kik legszívesebben zsidóznak-cigányoznak egy egészségeset, legyen szó bármilyen jellegű hírről vagy cikkről, kell is az, különben hol marad a haza üdve) megüzenhetnék, hogy innentől kezdve ne nickneveken, hanem becsületes nevükön, valós e-mail címüket megadva szíveskedjenek vért követelni. Mert hát így könnyű firkálni.
Bloggeralázási kísérlet és kemény tényfeltáró, megválaszolatlan kérdések után aztán jött a szenzáció. A portál kiderítette: a rendőrség nem tud arról, hogy bármi is lenne a debreceni Kossuth téren. Mert ez a “csürhe” (Kik? Neveket akarunk és most!) be sem jelentette, hogy ők ott tiltakozni akarnak. De szép ez. Úgy megnéztem volna, ahogy kiszáll a rendőrség, és kemény farkasszemet néz azzal a száznéhány emberrel, akik egyetlen nyomorult mécsest helyeztek a Kossuth szobor talapzatára.
Apropó: volt olyan aki ezen háborodott fel. Hogy mécsesekkel szentségtelenítik meg Kossuth apánk szobrát. Amikor kisnyilasok üvöltöttek ugyanarról a szent helyről, az nem fájt nekik. Csak a mécsesek. Azok végzik a pusztítást, nem a verbális agresszió.
Valamit összekutyultak a tanult kollégák. A tegnapi nap nem világmegváltásról, nem puccsról, nem kormánybuktatási akciózásról szólt. Néhányan kiballagtak a térre, elbeszélgettek egymással, meggyújtottak pár gyertyát, aztán szépen hazamentek. Tiltakoztak? Igen. Elérnek vele valamit? Nem sokat, néhány soros híren kívül. De éltek a legalapvetőbb jogukkal. Valamire, amitől most visszhangzik az ország és Európa, nemet mondtak.
Mindössze ennyi történt tegnap este a debreceni Kossuth téren.
Nem kellene ennyire rettegni attól a néhány mécsestől. Egy kicsit világosabb lett fényüktől az a kevéske idő.
Fellélegezhetnek a helyi kíváncsiak: ma már minden újra kényelmesen sötét.
