A múlt hétvégén, nyolcvanadik születésnapja apropóján Mádl Feri bácsi is megszólalt az ország sorsával, a politikai helyzettel kapcsolatban - bár ne tette volna -, és ugyan az interjú teljes szövege azóta sem elérhető a neten, mindenhol csak összefoglaló hivatkozásokat találni, ha hihetünk Magyarország első számú politikai bulvárlapjának, a volt köztársasági elnök által elmondottak tökéletesen beleillenek abba a járványos idiotizmusba, ami április óta dúl hazánkban. (képinnen)

A cikk rövid rezüméje a következő:

A jogtudós hitelt érdemlő kollégái nyilatkozata alapján úgy véli, lényegében a hatályban lévő európai törvényeket követi a magyar modell. Mádl Ferenc szerint érthetetlen, hiszterizált és túlzott a baloldal reakciója, és igazából nem is a jogszabállyal, hanem a keresztény–polgári szövetség kétharmados kormánytöbbségével van bajuk. 

Nos, tehetnék utalásokat az időskori elbutulásra vagy hasonlóan olcsó poénokkal kedveskedhetnék az ünnepeltnek, ehelyett azonban leginkább értetlenkedésemnek adok hangot, fel nem foghatom ugyanis, hogy Mádl Ferenc hogyan állhat be azon eszement, mindent leegyszerűsítő és ebbéli tevékenységük folytán mindent a szocialistákra kenő, mindenért őket okoló droidok sorába, akiket olyan frenetikusan nagy nevek fémjeleznek, mint Szijjártó Péter, Selmeczi Gabriella vagy név nélkül bármelyik rosszul öltözött, karikás szemű hírtévés médiamunkás.

Van azonban az egész dolognak a pikantériája mellett egy akár felháborítónek is mondható aspektusa.

Az egy dolog, hogy főként a jobboldal elmúlt évekbeli kommunikációjának köszönhetően az árnyalatok kivesztek a nyelvből: eltűnt például a negatív érzelme széles skálája, és lett helyette az egyetlen kifejezés a "gyűlölet", a "gyűlölni". Talán ennek is köszönhető, hogy a kormányellenes vagy a kormány tevékenységének egyes elemit megkérdőjelező, azzal vitatkozó megnyilvánulás Mádl retorikájában is egyszerűen "hisztériává" vált.

Az már érdekesebb, hogy azt mondja e kiváló jogtudós: tudja, hogy miről van szó a médiatörvényben, bár pontról pontra nem olvasta végig. Hitelt érdemlő és hozzáértő emberek állítják, hogy lényegében a hatályban lévő európai törvényeket követi, azok modellje, ezért Mádl Ferenc szerint nem is lehet érteni a baloldalról érkező külső és belső támadások motivációit.

Na most, ha még emlékszünk, a jobboldali sajtó napokon, droidjaik pedig heteken át azon szörnyülködtek, hogy a külföld és a belföldnek a Nemzethez nem tartozó része milyen alapon mond ítéletet a méditörvényről, mikor minden bizonnyal nem is olvasták. Hát persze.

Ha valaki, akinek nem egyezik a véleménye az enyémmel, sőt támadja a kedvenc pártom (a megbízóim) által létrehozott jogi és irodalmi műalkotást, az biztosan nem is olvasta.

Ha a mi emberünk, a mi kutyánk kölyke, a mi seggünkvége látszólag komoly emberként, jogászként és nem utolsósorban volt köztársasági elnökként (sőt, Köztársasági Elnökként, mert az a vívóember is viseli ezt a titulust, de mindannyian tudjuk, hogy ő nem csak egy tévedés, hanem egyenes egy vicc) azt mondja, hogy nem olvasta végig, de megbízható emberek azt mondták, hogy rendben van, azt meg fennen lobogtatuk, hogy ez a nagyszerű, bölcs ember is megmondta, hát ugye hogy ugye?

Vagy akkor mostantól már nem az számít, ki olvasta (végig)? Szóval hogy is van ez, kedves jobboldali barátaim?

A legszebb azonban kétségkívül az a konklúzió, hogy a  baloldal  érthetetlen, hiszterizált és túlzott reakciója mögött igazából nem is a médiatörvény, hanem a keresztény–polgári szövetség kétharmados kormánytöbbségének ténye áll, azzal van bajuk. Akkor csócsálgassuk egy kicsit ezt a két kifejezést: hisztéria és képtelen elviselni. Megvan? Jó, akkor kérdezek:

Hol volt Mádl Ferenc a kérlelhetetlen véleményével 2002-ben, amikor Orbánék majd beleőrültek abba, hogy a Szent Magyar Nép (ja, nem is: a panelprolik) nem választotta őket újra? Hol volt, amikor Orbán elkezdte a társadalmat politikai alapon kettészakító, áldásosnak egyáltalán nem mondható tevékenységét?

Hol volt Mádl Ferenc és miért nem intett nyugalomra, a nyilvánvaló tények elfogadására, a hisztérikus cselekedetek leállítására az Erzsébet-híd lezárása napján?

Hol beszélt ez a kiváló jogtudós hisztériáról és az ellenoldali többség elviselési képességének hiányáról az alatt a három év alatt, amikor Orbánt a Parlament környékén sem lehetett látni? 

Hol volt ez a nagyszerű ember, amikor a Fidesz kivonulgatott az ülésteremből, mert az az ember beszélt, aki a főnöküket megalázta a 2006-os tévévitában? Hol volt, amikor a megbízója a zavargások közelébe hívta össze a híveit, hátha lesz valami olyan balhé, amit politikailag ki lehet aknázni? Amikor az a jóember kordont bontott a Kossuth téren? És így tovább.

A pszichoanalízisben projekciónak hívják azt az eljárást, amelynek kapcsán valaki egy másik személynek tulajdonítja saját hibáit vagy kívánságait; ez a bűntudat vagy más hasonló érzések kifejeződéseként értékelhető és az elhárító mechanizmusok közé sorolandó (via). Nem arról van-e szó, hogy a komplett jobboldal a szocialistákra projektálja a saját viselkedését, nem bírván sem szellemileg, sem érzelmileg megbirkózni azzal a kihívással, ami egy felvilágosult és intelligens kormányzást, államirányítást valamint ehhez kapcsolódó társadalmi kommunikációt jelent.

Ha engem kérdeznek: ezeregyszáz év sérelmei, frusztrációi csúcsosodnak ki jelenünkben a jobboldal viselkedésében, és könnyen megjósolható, hogy évtizedek kellenek majd a gyógyuláshoz.