Még meg sem száradt a nyál Mádl Ferenc protézisén az általa produkált fröcsögést követően, a Nemzeti Együttműködés Kormánya magyar népet arcátlanul és cinikus módon pofán szaró bűnbanda komplett színdarabbal ajándékozta meg az országot annak apropóján, hogy lemenőinek hetedíziglen sikerült biztosítania az átlagot jóval meghaladó színvonalú megélhetést a nyugdíjpénzek ellopásával.

(képinnen)

Nyitány és 1. szín

Azt mondja Mészáros József, a Nyugdíjbiztosító főigazgatója (egy 2001-es miniszteri dicséret nyilván büszke birtokosa), hogy a magánnyugdíjpénztári tagok többsége bölcs döntést hozott: 97%-uk tudomásul vette, hogy a visszalépés a kedvezőbb megoldás.

Érdekes módon a főigazgató úr a magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó halálos ítélet kihirdetése óta nem nagyon hallatta a hangját, persze nem is nagyon került reflektorfénybe, mivel a megfélemlítés (fenyegetés), a polgárok tájékoztatásának elnyújtása, az elhallgatás vagy éppen a folyamatos dezinformálás nem az ő dolga volt, sőt - bár érkezett egy-két kimondottan genya megnyilvánulás onnan felől - férfiasan be kell vallani, hogy az ügyfélszolgálatokon az ügyintézés ha nem is flottul szervezetten, de magyar mércével mérve kifejezetten és üdítően gyorsan zajlott, ezért ezúton is köszönetet mondok.

Azt is elhiszem, hogy ha a Magyar Nemzet akar velem (velem ugyan nem, de bárkivel) interjút készíteni, az keserű méz, mert a véleményemől függetlenül kénytelen vagyok igazodni az Eszmei Irányvonalhoz. Azt persze nem tudom felmérni, hogy Mészáros a maga véleményét mondta, simán igazodott vagy a miniszteri mellé egy miniszterelnöki dicséretet is be akar-e gyűjteni - ezektől a hivatali emberektől mindig beszarok, kedvencem egy veszprémi sírkő, amelyen az elhunyt neve alatt az (még az is) szerepel, hogy "főrevizor", hát bazmeg az kurvára fontos a túlvilágon -, és az is igaz, hogy a nyugdíjsztori legújabb fejezetében talán még ez a "bölcsen döntöttek" a legkevésbé aljas kinyilatkoztatás, mindenesetre egyezzünk ki annyiban, hogy ekkora csúsztatással téli olimpiát lehetne nyerni négyes bobban.

2. szín - Barbie színre lép

Onnan is lehet tudni, hogy Jézus Krisztus finom úriember volt, hogy a hegyi beszédben azt mondta: boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa, nem pedig azt, hogy "ennyi seggfej idiótát még életemben nem láttam", én meg csak annyival egészítem ki az egészet, hogy Selmeczi Gabriellának lenni azért jó, mert az ő szellemi színvonalán semmi baj nem érhet. Ha ugyanis nem tudod felfogni azt, hogy milyen szinten égeted vagy alázod porig magad, az mindentől megvéd. (Ez persze megint az elitista interpretáció, a valóságban ez kell a Népnek, és a szellemi nívó kapcsán máris körbeértünk.)

A Szijjártó-Selmeczi-féléket bár ki nem állhatom, csodálattal tekintek rájuk, mert pusztán létezésükkel vegytisztán csúfolják meg az Emberről alkotott képünket, másrészt erős bizonyítékát adják nem csak a reinkarnáció létezésének, de a lélek különböző fizikai megnyilvánulási formák közötti vándorlásának is, mivelhogy egy galandféreg lelkét és szellemiségét hordják humanoid testükben.

Selmeczi egyébként nem csak végrehajtónak tökéletes, de memoriterből is kiváló, ezért nem értek egyet azokkal, akik az egybites kommunikációért kizárólag őt okolják, hiszen a teljesen nyilvánvaló hazugságokat hordozó, végtelenül leegyszerűsített üzeneteket nyilvánvalóan nem ő írja, ő csak fölmondja (visszaböfögi, rendezetlen fogsora közt szűrve a szart).

Mostani öklendezésének alaphangját a következő mondat adta: "Óriási siker, hogy a nyugdíjvédelmi program keretében a magán-nyugdíjpénztári tagok 96,8 százaléka választotta az állami nyugdíjrendszert." 

Az "óriási siker"-t értem, elvégre nem mindennap folyik be a kasszába csaknem 3000 milliárd forint, amelynek legalább 15-20%-a (ősi magyar szokás szerint) természetszerűleg a Párt kasszáját és magánzsebeket fog gyarapítani, és teljesen biztos vagyok benne, hogy Selmeczinek is be lett ígérve egy kis nyugdíjvédelmi jutalék. Persze annak a siker-felfogásnak, amelyet a Nemzet Gabikája interpretált és végül a miniszterelnök fejtett ki, semmi alapja sincs. Ez az "eredmény" még a kétharmadot eredményező választásnál is csalókább, az állami rendszerbe átlépők motivációjáról ugyanis az ég egy adta világon semmit nem tudunk. Ha én közvéleménykutató cég lennék, már csak szakmai kíváncsiságból is végeznék egy felmérést a visszalépés miértjeiről, és nem lennék meglepve, ha a többség a "mi ez a nyugdíjizé...?" választ adná.

Ezért is tartom bosszantónak, mi több, felháborítónak azt a magabiztosságot, ami ezeket az "embereket", csinovnyikokat jellemzi (meg hogy miért is, arra Orbánnál külön kitérek majd), főként egy olyan kérdés kapcsán, ami ugyan csak 20-30 év múlva szakad a fejünkre - az övékre nagy valószínűség szerint nem -, de ami jóval összetettebb és fontosabb annál, mintsem hogy a standard egybites Fidesz-kommunikációval kezelni lehessen. Bár kétségkívül az a magabiztosság is elgondolkodtató, amellyel ezek a gyerekek ezen a szellemi színvonalon léteznek és jól érzik magukat...

A kozmikus-orgazmikus csúcspont persze nem ez a mondat, hanem az volt, amikor Pension Barbienak sikerült kapcsolatot találnia a maradók és az MSZP között: "Kiderült a szocialisták reakcióiból, hogy politikai és anyagi összefonódások lehetnek az MSZP és a magánnyugdíjpénztár-tagok között." Persze tudom, hogy a fidesz-kommunikátorok bérezésének van egy "szoci"-faktora, amely szerint tilos bármiről úgy beszélni, hogy nem herótozzuk le a szocialista pártot (haladóknak: a baloldaliakat), sőt az is lehet, hogy csak megbicsaklott a szöveggenerátor, ám mégis: ez az elvakult durvulásnak már olyan foka, ami még egy áttétes hererákos, tripperes hiénától is túlzás lenne.

Selmeczi ráadásul nem fáradékony fajta, így nap végére még maradt ereje a kommunikáció lecsengetésére is, melynek keretében sikerült a következőt mondania Kálmán Olgának az atv-n: "Miféle zsarolás az, amikor azt mondják a >>zsarolt félnek<<, hogy amennyiben van reálhozamod, az kiveheted? De nem elég, hogy kiveheted, nem kell utána sem adót, sem járulékot fizetni. Vagy milyen zsarolás az, ha azt mondjuk, hogy ha visszajössz az állami rendszerbe, a magánpénztárnál keletkezett veszteségedet kipótoljuk?” 

Ha valaki nem ismerne rá esetleg, ez a bombasztikus eszmefuttatás a "beszélj félre" illetőleg a "támadj vissza" elemeket hordozza, mintha az ünnepi abroszra szaró kretén azzal támadna vissza, hogy a terítő egyébként sem volt makulátlanul tiszta. (Az én kedvencem az volt, hogy „Orbán Viktor kilép a tankönyvszerű rendszerből”, az Egyenlítő blogé pedig ez.)

3. szín - Én, az én

Mint minden rendes operában (operettben), másnap aztán megjelent a hős(tenor) is a színen. Egy pillanatra az is felötlött bennem, hogy Orbán azért tart sajtótájékoztatót, mert szükségesnek érzi kijavítani a kommunikáció egyes borzalmas elemeit, de gyorsan elhessegettem magamtól ezt az őfelségét emberi tulajdonsággal felruházó gondolatot - mint később kiderült, nagyon helyesen.

Merthogy a miniszterelnöktől éppenséggel a strasbourgi kommunikáció továbbfejlesztett változatát kaptuk. Strasbourgban megtudtuk tőle, hogy ő az ország, ő az állam, most pedig - kicsit személyesebbre véve a hangvételt - nemcsak azt tudtuk meg róla, hogy ért az alkotmányhoz, nem csak azt, hogy részt is vesz az alkotmányozásban, hanem erős utalással felvilágosított bennünket arról is, hogy egyenesen ő írja azt.

A többi, a sajtóban jócskán felkapott szóvirág - holmi összefogásról, meg az államba vetett hitről - nálam a maszatolás kategóriájába tartozik (a fenyegetés kategóriájába meg a maradókat illető dicséret), viszont szükséges megjegyezni azt a korántsem elhanyagolható tényt, ami már régóta jellemzi Orbánt, de talán most csúcsosodott ki teljes valójában: ez az ember el is hiszi mindazt, amit mond. Tehát már régen nem arról van szó, hogy tudatosan hazudik, vagy úgy forgatja a szót, hogy az a népnek tetsszen, hanem egyszerűen abban a világban, abban a mátrixban él, amelyben minden gondolata, minden szava igaz és megkérdőjelezhetetlen, ahol ő fújja a passzátszelet, ahol ő mondja meg a frankót.

A politikusok, különösen azok, akik nagy hatalmat kapnak (bár kis hatalmú politikust még senki nem látott, mert az olyanokra a bukott jelzőt szoktuk használni), pláne ha hosszú időn keresztül birtokolják, könnyen elveszítik a kapcsolatukat a valósággal. Ennek az oka nem annyira anyagi, mint inkább szellemi természetű, viszont szinte kivétel nélkül jellemző az emberi faj egyedeire, akár még kicsiben is.

Orbán már rég nem a való világban él, de a fülkeforradalom óta csak romlott a helyzet, és ez még akkor is igaz, ha a miniszterelnök a magyar körülmények között zseniális politikusnak mondható, mert kiválóan ismeri a magyar átlag- és közgondolkodást és kiválóan mérte fel, hogy egy adott időszakban milyen kommunikációs stratégia a hatékony. Ám az ő és bűnbandája szempontjából félő, hogy túlságosan is belelovallják magukat abba a hamis tudatba, amely azt súgja, hogy bizonyos technikailag "képzett" számok - mint pl. a parlamenti kétharmad, az önkormányzati háromnegyed, a nyugdíjpénztári 97% - és a tényleges támogatottság között közvetlen kapcsolat, mi több, egyenes összefüggés van.

De ha még úgy is lenne, sem lenne érthető az a durvulás, amit Pártunk és Kormányunk fel- és bemutat. Akármilyen furán is hangzik, számomra úgy tűnik, a vadulás mögött önbizalomhiány van, és ez a viselkedés csak kompenzáció: fütyörészés a sötét szobában vagy homokvár-rombolás az óvodában. Mintha az egyértelmű és egyelőre nem csak megkérdőjelezhetetlen, de megtámadhatatlan politikai erőfölény mögött egyenesen félelem ülne. Pedig az igazi politikai nagyság - a modern felfogás szerint - éppen a kompromisszumkészségben, az érdekintegrációban és a nagyvonalúságban mutatkozik meg.

Arról persze nincs szó, hogy temetném Orbánékat, már csak azért sem, mert bőven volt időm megtanulni, hogy a politikai magatartás, viselkedés valamint a népszerűség között sokszor nincs szoros reláció. Ám legyen bármilyen hosszú is a Fidesz regnálása, azt az egyet nem szabad elfelejteni, hogy a népet ért sérelmek ha apránként is, de valahol összegyűlnek és sokszor nem kell sok hozzá, hogy átszakítsák a lerombolhatatlannak hitt társadalmi völgyzáró gátat.

Tudom, hogy viccnek is gyenge és nem kell benne a Sors útmutatását keresni, de ne feledjük, hogy Orbán volt az utolsó politikus, aki Mubarakkal jattolt, mielőtt az elégedetlenségi hullám elárasztotta volna Egyiptomot.

Ha más nem, az ő példája legyen intés a ma politikai sztárjainak.