*Időről időre bevillan egy-egy gondolat, egy-egy ötlet, amelyekből posztkezdemény lesz, de amelyeket aztán nem komplettírozok, így ott maradnak vázlatban a a bejegyzések között. Szilveszteri posztomban össze is gyűjtöttem jó néhányat az akkoriakból, és nem tettem le róla, hogy valaha megírom őket.

Így hát amikor időm engedi, befejezek és közre adok egy-egy ilyen posztot, a címben mindig megjelölve azt, hogy visszatekintésről van szó. Az első legyen a legfiatalabb (és egyben legrövidebb), amely még a szilveszteri válogatásban sem szerepelt.

* * *

Megkérdezték Orbán Viktort - nem is tudom, hogy merték egyáltalán -, hogy a médiatörvényt ért kritikák nem hátráltatják-e hazánk EU-elnökségét, mire miniszterelnökünk azt mondta: "nem, sőt segítik".

Megkérdezték a Köztársasági Elnöki Hivatal hivatalvezetőjét annak a vívóembernek a helyesírási hibáktól hemzsegő újévi beszédéről, mire emberünk azt válaszolta: "Nagyon örülök, hogy végre elkezdtek foglalkozni itthon a magyar nyelvvel, pontosan ez volt a célunk". (képinnen)

Amiből számomra csupán egyetlen dolog következik: amíg Gyurcsányék hazudtak reggel, este, meg éjszaka - a nappalt (a munkaidőt) nyilván meghagyták riválisaiknak -, addig Orbánék egyszerűen államvallássá emelték a cinizmust, és arcátlanul röhögve pofán szarnak bennünket.

Na most, akkor melyik a jobb?