'96-ban egy brókercégnél dolgoztam, akkortájt nyílt lehetőség arra, hogy magánszemélyek diszkont-kincstárjegyet vásároljanak értékpapír-forgalmazókon keresztül. Népszerű volt a termék, nem csak az állami garancia és a viszonylag kedvező hozam miatt, hanem abból a pszichés tényből kiindulva is, hogy lejáratkor fizette a névértéket, így vásárláskor nem kerek összeget kellett befizetniük az ügyfeleknek - ez valahogy azt a benyomást keltette bennük, hogy spóroltak valamennyi pénzt, mivel mindenki kerek összeggel indult el otthonról (ez persze "butaság", de az érzet valóban ez volt).

A konstrukció megértése a többségnek nem okozott problémát, ám egyszer volt egy ügyfelünk, aki az istennek sem akarta megérteni, hogy mi történik visszaforgatásnál, amikor a lejáró összegből egy még magasabb névértéket vásárol, miközben a kamat és a névérték kombójából következően kevesebb pénzt kap vissza, mint a legutóbbi alkalommal.

Hiába magyaráztam bőszen, először udvariasan, majd látva az értetlenséget, egyre türelmetlenebbül, aztán hiába kértem segítséget a főnökömtől, hátha neki sikerül a "tanítás", az ügyfél csak annyit hajtogatott mosolyogva, hogy "Ezt értem, de maguk nem ezt ígérték".

Ez az ember jutott eszembe, amikor elindult Orbánék legújabb "megvédjüka"-programja, azaz, hogy ellenőrizni fogják a munkáltatókat, és nem engedik, hogy bárki kevesebb nettóval menjen haza, mint tavaly. Mondhatnám, hogy magyaridiotizmus-kutatásom során olyan immunrendszerre tettem szert, amely segítségével már semmin sem lepődök meg, de be kell valljam, a mai napig elképedek azon, hogy milyen egyszerű és egyben milyen hazug retorikával sikerül milyen hatékonyan, milyen kiváló eredményt elérnie a kormányzó pártnak a lakosság széles köreiben. (képinnen)

A technika lényege azon zsigeri (paraszti, proletár, tök mindegy) gondolkodás kiaknázása, amely mindent és mindenkit utál, aminek vagy akinek (nagyobb) gazdasági hatalma és lehetősége van (mint neki magának), miközben visszaélés azzal, hogy a magyar átlagember sokszor a legegyszerűbb összefüggéseket sem képes felismerni, megspékelve mindezt a jóságos állam bácsi álságos imázsával.

Amikor Pártunk és Kormányunk kivetette az egyes szektorokra a válságadót, mindezt úgy kommunikálta, hogy azoktól kell elvenni, akiknek van, és azoknak a cégeknek is részt kell vállalniuk az ország újjáépítésében, amelyek mindeddig csak az előnyöket élvezték, külön kitérve a válság kirobbantóira, de egyben nyerteseire, a kereskedelmi bankokra (plusz devizahitelek). És valóban: ki az, aki megvédené a gonosz bankokat, a gagyi hipermarketeket, a lehúzós telekom cégeket? A nép bőszen bólogatott, miközben hideg fejű gazdászok figyelmeztettek: ezek az adók részben meg fognak jelenni a szolgáltatásokban, így végül is ezek egy részét is a lakosság fogja megfizetni. Ráadásul arra is lehet számítani, hogy a cégek munkavállalókat fognak elbocsátani. Nem azért, mert gonoszak, hanem mert a profitmaximalizálás a működésük alapelve, mint ahogy minden  és bármelyik (kapitalista) vállalkozásé is.

Mire a magyarember mosolyogva, de öntudatosan csak annyit mondott: ezt értem, de ez a kormány akkor is jól csinálja, mert megsarcolja a köcsög multikat.

Amikor Pártunk és Kormányunk szemet vetett a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokra, mondván, hogy a szocialisták szatelit-vállalkozásai eltőzsdézték a pénzt, és az embereket illetve az emberek nyugdíját meg kell védeni, sokan azt sem tudták, hogy mi ez a magánizé, azt sem ismerték, honnan megy a magánkasszákba a pénz, és fel nem foghatták, hogy a saját megtakarításukat akarja elvenni (ellopni) a kormány.

Azzal meg pláne nem foglalkoztak, milyen céllal tervezik mindezt Orbánék, hiába mondták hideg fejű gazdászok és nem gazdászok, hogy ha a magán megtakarítások bekerülnek a közösbe, akkor azokat a közösből szinte azonnal el is fogják (fogjuk) költeni, nyugdíj kiadásokra, folyó kiadásokra, futballstadionra, bármire. Itt szükséges megjegyezni, hogy a Kormány szájából elhangzott az a hazugság, hogy folyó kiadásokat nem fog finanszírozni ebből a pénzből, majd a 2011. évi költségvetésbe rögtön be is tervezett egy kisebb, mintegy 500 milliárdos tételt ezen  a jogcímen. Arról már nem is beszélve, hogy szent fogadalmat tettek, hogy bevezetik az állami rendszerben is az egyéni számla, amiről persze hideg fejű gazdászok és nem gazdászok egyből elmondták, hogy az csak a befizetéseket fogja mutatni, pénz effektíve nem lesz rajta, tehát az egész csak egy parasztvakítás, hiába.

És hiába okozott egy ideig fejfájást a kormánynak, hogy a reálhozamot adómentesen vehessék fel a polgárok, miközben ordító ellentétként ott feszült az "eltőzsdézés" hazugsága, a magyarembernek nem tűnt fel, hogy ha valami el lett tőzsdézve, akkor hozama sem lehet.

Hiába. A magyarember mindezek közben mosolyogva, de öntudatosan csak annyit mondott: ezt mind értem, de ez a kormány akkor is megvédi a nyugdíjakat.

Aztán: hiába élt a magyaremberek egy tekintélyes hányada a (most már) gyűlölt Kádár-rendszerben, az elmúlt húsz év, no meg Pártunk és Kormányunk kommunikációs offenzívája kitörölt bizonyos emlékeket és főként az óvatosságot. Miután a Fidesz vezérkarban rájöttek, hogy az információ valóban és tényleg hatalom, főleg akkor, ha az ő információjuk uralja a médiát,  sikerült egy olyan médiatörvényt kifosniuk magukból, amely nem csak hosszú időre az ő embereiket helyezi az összes média és médiával összefüggő testület élére, hanem lehetőséget is ad nekik, hogy minden ellenvéleményt eltiporjanak. Amire persze - meg nem egy korábbi intézkedésükre - válaszul a fél Európa felhorgadt, amire persze válaszul Orbánnak csak annyit kellett mondania: mindez a szocialisták ármánya, ők tüzelték fel a külföldet a Haza ellen.

Igen, a Haza ellen, mert Nagyhatalmú OrbánSündisznócska Strasbourgban már az országra vette az őt személyében ért kritikát, az ország nevében sértődött meg, miközben egy régi törvény hatályon kívül helyezését például magának tulajdonította.

Mire a magyarember mosolyogva, de öntudatosan csak annyit mondott: ezt mind értem, de mindez akkor is csak balliberális hiszti, a kormány pedig megvéd bennünket és gyerekeinket a médiamocsoktól.

És végül (?): amikor a kormány elkezdte megvalósítani az egykulcsos jövedelemadó Orbán által beígért és ezért kötelezően megvalósítandó rendszerét, és azt találta hazudni, hogy "az új adórendszerrel mindenki jól jár", hideg fejű gazdászok és nem gazdászok azonnal figyelmeztettek - egy egyszerű excel-táblás számítást végezve -, hogy tízezrek fognak rosszabbul járni, és konkrétan meg is nevezték azokat a társadalmi csoportokat, akik és azt a bruttó bért, amely alatt kedvezőtlenebb lesz az új rendszer, mint a régi.

Erre az első 2011-es bérfizetés után a kormány úgy tesz, mintha a gonosz munkáltatók lennének a hibásak, ők adnának kevesebbet a munkavállalóiknak, pedig nem tesznek mást, csak alkalmazzák a jogszabályokat. A kormány viszont álságosan felhördül, bizottságot hoz létre, ismét burkoltan fenyeget, tehát gyakorlatilag megpróbálja megvédeni a rosszul járókat a saját maga által hozott adótörvény hatásaitól.

Mire a munkáltatóját 99%-ban utáló magyarember mosolyogva, de öntudatosan csak annyit mond: ezt mind értem, de ez a kormány akkor is megvéd a gonosz főnökömtől, és kiharcolja nekem a magasabb fizetést.

Szóval, bár meg kell őrülni, én minderre csak annyit mondok borongós arccal: Orbán Viktor mindenkitől meg tud védeni benneteket, csak a saját butaságotoktól, korlátoltságotoktól nem.