Érdemes ezen a ponton felidézni Ford elméleteit, amelyeket akkoriban alkotott, amikor első ízben találkozott emberi lényekkel. Ezek az elméletek a homo sapiens különös szokására kerestek magyarázatot, arra, hogy egyedei mért ismételgetik unos-untalan a legtriviálisabb megállapításokat, mint például "Szép időnk van ma" vagy "Maga milyen magas!" vagy "Végünk van, ezt nem éljük túl".

Első elmélete szerint az embereknek minden bizonnyal benőne a szájuk, ha nem járatnák folytonosan.

Néhány hónapos megfigyelés után újabb elmélettel állt elő, amely így hangzik: "Ha az emberek nem járatnák folyton a szájukat, óhatatlanul elkezdene működni az agyuk."

(Részlet Douglas Adams Vendéglő a világ végén című remekművéből. képinnen)

Igazából már meglepődni sincs energiám vagy kedvem.

Sem azon, hogy a kormány a jó öreg és hozzá méltó "tilcsukbe-betilcsuk" elvet akarja alkalmazni a zárt terekben dohányzással kapcsolatban (plusz újabban az autóban dohányzás gyermek jelenlétében tényállás esetén), sem azon, hogy ez ismét egy olyan téma, amellyel kapcsolatban sikeren eshetett - ennek megfelelően sikeresen is esett - magyar a magyarnak.

Persze már megint majdnem mindent értek. Értem a kormány gondolkodását, amely épp arra épül, hogy a gondolkodás fárasztó, az erőpolitizáláshoz viszont semmi más nem kell, csak erő, az meg megvan nekik. Értem a nemdohányosok védelmének indokait, el is fogadom azokat, soha nem tettem másként.

Csak a vak dühöt nem értem, immáron egymilliomodik alkalommal, az esztelen vagdalkozást, amellyel többnyire a nemdohányosok óhajtják a dohányosok büntetését, ignorálását, nem egyszer vérét, halálát.

Dohányozni jó. Ez axióma, nem bizonyítjuk, aki dohányzott már valaha életében, és megpróbálta élvezni, az tudja, miről beszélek.

Nem dohányosként - néha dohányosként is - a dohányfüstöt szívni nem jó. Ez axióma, nem bizonyítjuk, akinek fújták már életében a pofájába a füstöt, az tudja, miről beszélek.

Ez a poszt nem a dohányzás mellett érvel, aki ilyen hiedelemmel állna neki leírni kommentben például, hogy "be kell tiltani", meg "2000 Ft/doboz legyen az ár",  meg  "minden dohányos dögöljön meg" és ehhez hasonlók, az legyen kedves, ballagjon tovább, lelkében egy nagy szövegértés egyessel, mi pedig legalább nyugodtan tovább léphetünk.

Még egyszer leírom a rend kedvéért: ez a poszt arról és az ellen szól, hogy látszatproblémákhoz látszat-bűnbakokat keressünk, és a látszat-bűnbakok megbüntetésével (elintézésével) próbáljuk és még inkább: véljük megoldani életünk problémáit. Ez a poszt még arról is szól, hogy ha mi magyarok már képtelenek vagyunk gondolkozni, akkor ne legyünk restek, és nézzük meg, hogyan csinálnak bizonyos dolgokat mások. És bár szellemi értelemben nincs hozzánk fogható nemzet a világon, vannak olyan népek, amelyek azt az időt, amit mi egymás gyilkolására fordítunk, valami sokkal hasznosabbal töltik, ezért legalábbis érdemes lehet tanulmányozni az ő eljárásaikat.

Először is: igazán kíváncsi vagyok, hogy egy átlag nem dohányzónak manapság hol kell szívnia a dohányfüstöt, mondjuk egy lélegzetvételnél hosszabban. Azért írok egy lélegzetvételt, mert azért az minden tiltás ellenére is előfordul, hogy az ember fia (lánya) áll az egyébként ózondús hegyi levegővel körülvett Árpád hídi villamosmegállóban, paraszt polgártárs meg ott szívja mellette a staubot, hogy épp a homloka nem horpad be. (Ennek minősített esete, amikor az utolsó slukk füstjét éppen az ajtóban fújja ki, féli be a kocsiba, félig ki a szabadba, de hát ennek amúgy is nemsokára vége. Papíron már most is.)

Vajon ez a kellemetlenség olyan szörnyű-e - főképp a dohányzáson kívüli egyéb környezeti ártalmakat és azok egészségügyi kockázatát figyelembe véve -, hogy kiemelt figyelemmel irtsuk legyünk a dohányzásra és annak művelőire?

Másodszor: kíváncsi lennék, hogy ha tüzetesen végignéznénk mindazon nemdohányzó polgártársunk életét, aki minden földi baj okozóiként a dohányosokat jelöli meg, vajon hány olyan káros "szenvedélyt" találnánk, amellyel emberünk mások életét veszélyezteti, még ha kicsit áttételesebben is, mint az övét a mellette bagózó humanoid. Egy kis segítség, a teljesség igénye nélkül:

- mikor cserélte le utoljára a mobiltelefonját? hány éves a tévéje, házimozija/dvd-lejátszója?

- használ-e nem természetes tisztító- és fertőtlenítőszert?

- használ-e fölöslegesen áramot, gázt, gépjárművébe üzemanyagot?

- vajon nem használ-e túl sok ivóvizet, például fürdésre, mosásra?

- szelektíven gyűjti-e a hulladékot (a szelektív hulladékgyűjtés rákfenéiről e helyütt nem kívánok vitát nyitni)?

Persze értem én, hogy ott és akkor, amikor ezeknek a díszpolgároknak a dohányfüstöt kell szívniuk (vissza az első ponthoz: ugyan már, mikor is kell?), akkor az ő tyúkszaros életük van veszélyben (ugyan már!), de csak azért, mert név szerint nem lehet megnevezni, hány és hány embertársukat veszélyeztetik az életmódjukkal, különbek-e a dohányosoknál az ilyen emberek?

Harmadszor: biztos, hogy nincs ezeknek a polgártársaknak olyan szokásuk vagy szenvedélyük, amellyel sokkal inkább ártanak a saját egészségüknek, mint azzal, hogy néha bele kell szagolniuk a dohányfüstbe? (Nézzenek csak bele például a gyógyszeres szekrényükbe - én nem tudok, mert nincs olyanom.) Ja persze, saját magukat korlátlanul pusztíthatják, csak más ne merészelje ugyanezt tenni...

Negyedszer (kapcsolódva az első ponthoz): ha olyan barbár országokban, mint például Belgium vagy Svájc, meg tudják oldani dohányosok és nem dohányosok a békés egymás mellett élést, vajon nekünk, Európa intellektuálisan és emocionálisan legfejlettebb nemzetének nem kellene-e hasonló megoldásokat találnunk?

Ötödször: egy tiltásra épülő világ azért rossz, mert nem lehet az élet minden apró momentumára felkészülni a jog keretein belül, ez pedig azt jelenti, hogy az idő haladtával újabb és újabb, korábban még nem szabályozott esetek miatt mindig újabb és újabb tiltásokat kénytelen bevezetni a hatalom. Ennek pedig mindig az a vége, hogy egy olyan túlszabályozott rendszer jön létre, amelyben már egyszerűen nem jó élni.

Persze, ahogy már említettem, sokan a teljes tiltást szorgalmazzák dohányzás ügyben is, ami természetesen nonszensz, gondoljunk csak az emberiség történelmének alkoholtilalmaira. Ezért is lenne jobb és célszerűbb ésszerűen szabályozni a kérdést, úgy, hogy lehetőleg a legkevesebb érdeksérelemmel járjon.

Hatodszor: visszatérve az esztelenül hőbörgő nemdohányosokra, vajon akiben egy ilyen egyszerű és hétköznapi ügy kapcsán ilyen indulatok feszülnek, annak érdemes-e élnie és nem lenne-e egyszerűbb mielőbb az örök vadászmezőkre távoznia (magyarán: mi a fenének félti azt a tyúkszaros életét, ha csak erre tudja használni)?

Összegezve: Magyarországon nem azért szar élni, mert egyre kevesebb helyen lehet dohányozni vagy épp ellenkezőleg, mert még így is túl sok joga van a dohányosoknak. Ez a probléma az élhetőség szempontjából marginális. Magyarország azért kezd elviselhetetlenül szar hely lenni, mert a sok millió genetikailag történelmileg nem gondolkozó mellett már azok sem szeretnek racionálisan hozzáállni bármilyen témához, akiktől ez azért tényleg elvárható lenne.

A konkrét ügyben főleg a törvényhozás dohányzó tagjaira gondolok.

Utóirat: csókoltatom azt a hivatalnokot, aki végül is betiltatta a cigi.blog-ot. (A blog Facebook oldala elérhető itt.)