A magyaridiotizmushoz kapcsolódó kutatásaim, vizsgálódásom során rájöttem, hogy nem árt, ha néhány tételmondatban, szabatosan meg tudom fogalmazni, mi a bajom ezzel az országgal és népének viselkedésével, mert annyi apróságból tevődik össze az általános ellenérzésem, hogy ha csak úgy ad hoc kezdenék beszélni róluk, akkor napestig pofázhatnék.
Nos, az egyik legnagyobb problémám, hogy ebben az országban bármi kerül kivitelezésre, azt biztos, hogy nem gondolták végig, és egészen bizonyos, hogy kimarad néhány fontos, sokszor csak nüansznyi részlet, amelyek hiánya alapjaiban ássa alá magát az egész dolgot.
Az ötödik kerületben a Kozma Ferenc utca és a Kálmán Imre utca találkozása egy T alakú kereszteződés, amelyben a Kozma Ferenc utcán érkezők tájékozódását egy domború tükör segíti. Segítette. Segíti, jobb esetben.
Történt ugyanis, hogy a közelmúltban - nyilván az agrárminisztérium hátsó traktusán megvalósuló rakodást segítve - a Kozma Ferenc utca kereszteződésig tartó szakaszán végighúzódó parkolósávot meghosszabbították úgy, hogy az belelóg a kereszteződésbe. A megoldás kissé szokatlan, de tulajdonképpen eddig nem is lenne vele semmi baj, ha.
Ha gondoltak volna arra, hogy az újonnan létrejövő parkolóhelyre teherautók is beállhatnak, amelyek takarni fogják a tükröt. Valamint az egyirányú utca és a megállni tilos táblát.
Még szerencse, hogy az elsőbbségadás kötelező táblát nem, így persze bárki mondhatná, hogy így is, úgy is meg kell állni, akkor meg mi a bajom.
Nos, természetesen csak annyi, hogy valaki, akinek nem csak az a dolga, hanem valószínűleg még tanulta is az adott tevékenységet, úgy állt neki kivitelezni valamit, hogy nem gondolta végig lépésről lépésre a folyamatot, például nem ment ki a helyszínre vagy ha igen, akkor még szomorúbb az eredmény.
Ja, és az utcát is elfelejtették átnevezni.
A kereszteződésben ez látszik a vezetőülésből
