Gondoltam, hogy írok egy szívhez szóló, jó értelemben vett nacionalista posztot, aztán rájöttem, hogy semmi értelme.
Miközben egyre több kezdeményezés biztat, hogy vásároljak magyar ("származású") terméket, és miközben természetesen ellenérveket, inkább ellenvéleményeket is lehet olvasni, azonközben én például megpróbálom megkeresni a valóban magyar termékeket, még akkor is, ha - ellentmondva a közgazdaságtan vélt törvényszerűségeinek - nem egy esetben drágábbak, mint az innen-onnan ideszállított hasonló áru.
Ez eddig rendben is lenne, ha bizonyos kereskedők - kihasználva ősi magyar sztereotípiákat - nem használnák ki a nemzeti érzület hungarikumra épülő receptorait (képzavar rulez!).
Mint például a Zöldségcentrum Kft. vagy a Makóker-Tész Szövetkezet, amelyek a hagymatermelés hagymacsomagolás fellegvárában, Makón tevékenykednek, és onnan hozzák forgalomba a magyar földet csak kamionból látott portékájukat.
Az információt természetesen feltüntetik a csomagoláson, így átverésről magától értetődően szó sincs (ezzel egy esetleges pert is ügyesen elkerültem, hehe).
Úgyhogy inkább csak annyit kívánok mondani, hogy így a tavasz közeledtével nagyon magyar honfitársaim a sok vonulgatás, meg járőrözés helyett esetleg hasznosabb munkát is tudnának végezni a földeken, ha már olyan borzasztóan fontos számukra a magyarság és annak megmaradása.
És bár ebben a gyűjteményben nem szerepel a példa, de már találkoztam olyannal is, úgyhogy hivatkozhatok arra, hogy szívós munkával talán azt is sikerül majd elérni, hogy ne Argentínából kelljen ideszállítani a hagymát és mondjuk Kínából a fokhagymát.
Tudjátok, azt, amit a zsidók is nagyon szeretnek, s ami után rájuk aggatták az őseitek a "büdös" jelzőt.
