Az egész úgy indult, ahogy szokott: megláttam a köcsögöt, elővettem a fényképezőmet, közben elgondolkoztam azon, hogy a hét, a hónap vagy a félév magyaridiótájának kiáltsam-e ki - a lényeg, hogy ment minden a maga megszokott útján.

A történet ott vett váratlan fordulatot, amikor a hátam mögül megjelent egy rendőrautó. Egyébként sem jött gyorsan, de látva polgár-, honfi-, és egyéb társunk arcátlanságát, nemcsak lassított, hanem meg is állt a Mercedes mellett. Jól megnézte. Nézegette. Aztán tovább hajtott (a második képen látszik...igen, ott a távolban, ők voltak azok).

Nem szálltak ki az autóból, meg sem próbáltak intézkedni. Gyakorlatilag csak annyit tettek, mint én: rácsodálkoztak erre az isten barmára. Igaz, én legalább fotót készítettem.

Az okát nem tudom, és úgy vélem, lényegtelen is. A katonai ügyészségen biztos frappánsan ki tudnák vágni magukat: ott sem voltak, esethez siettek, nem észlelték a szabálysértést, stb.

Én viszont úgy gondolom, hogy csupán a szokásos magyar lustaságról-slendriánságról van szó: ha elkezd intézkedni, akkor először is meg kell állni, ki kell szállni - már ez önmagában baromi kényelmetlen. Utána ugyebár meg kellene keresni azt, aki vezette, idetette az autót - ez szintén macerás, ráadásul időigényes. És akkor még ott van a pali várható hőzöngése, a győzködés, a papírmunka, ha meg rosszra fordul a dolog, akkor a tanúskodás, a legrosszabb esetben pedig kiderülhet, hogy az az ember Valaki, vagy legalábbis valakije valamelyik Valakinek, akkor meg jön a menetrend szerinti lebaszás és megszégyenítés. Hát hiányzik mindez szegény rendőröknek? Ráadásul ennyi pénzért?

A magyar nép, a magyar ember nem tiszteli a rendőreit. De nem csoda, mert a szabályokat sem tiszteli, így nyilván azokat sem, akiknek a szabályok betartására és betartatására kellene vigyázniuk.

Rendvédelmi dolgozók - kacagnom sírnom kell...