Miközben egy fél ország a köztársasági elnökön és a stábján röhög, mivel - közepesen enyhe túlzással - gyakorlatilag képtelenek bármilyen magyar mondatot hibátlanul, a magyar helyesírás szabályainak megfelelően leírni, azonközben én magam úgy tapasztalom, hogy ez az ország lakossága nagy részének sem megy.
Különösen elborzaszt minden alkalom, amikor olyan személyek (és cégek) képtelenek megbirkózni a magyar nyelvvel, akik (amelyek) megtehetik, hogy megfizessenek lektorokat, akik ellenőrzik a főként a nagy nyilvánosság előtt megjelenő szövegeket.
"Kedvenc" nyelvi modorosságom az, amikor a mondatközi szavakat a legkülönbözőbb helyeken, helyzetekben nagy kezdőbetűvel írják - egy ilyet örökít meg a fent látható kép is, amelyet a fóti Corához vezető úton fotóztam. Viszont legalább azt elmondhatjuk, hogy a mondatkezdő szavak mellett jelen esetben következetesen csak a főneveket kezdték nagybetűvel. (A szlogenben így is maradt a mosoly kicsivel, és a Cora mint tulajdonnév sem naggyal íródott, érdekes módon.)
Én pedig korrekt helyesírást kívánok mindnyájunknak, így, kis kezdőbetűkkel!
