A XX. század végi magyar anekdotakörből szinte mindenki számára ismerős az a történet, amikor valamelyik állami (vagy önkormányzati) ügyfélszolgálaton a következő felirat fogadta a delikvenseket: az internetes rendszer bevezetése miatt az ügyintézés lassult.
Miközben a világon százmillió lógnak a Facebookon és legalább ugyanennyien vásárolnak olyan kütyüket, amelyekkel a nap minden percében online lehetnek, és miközben Magyarországon is egyre több hivatalos ügyben lehet elektronikus ügyintézéssel eljárni, nagyon úgy tűnik, hogy nálunk az elektronikus eljárások, az internet alapú technológia a legtöbb esetben pusztán kirakat és leginkább arra szolgálnak, hogy haverok IT-cégein keresztül lehessen ellopni a pénzt vagy levenni a kedves vásárlót.
1. Sokáig nem adtam be a derekamat, hogy bármit is mobilfizetéssel vásároljak. Ennek legfőbb oka az volt, hogy nem fogadtam el azt a feltételt, miszerint külön szerződést kell kötnöm a mobilszolgáltatómmal arra, hogy a segítségével (rajta keresztül) másnál költsem a pénzemet, amikor tizeniksz éve vagyok előfizetőjük és már egy kalap pénzt náluk hagytam, fizetési késedelembe talán sohasem estem velük szemben, egyszóval jó és megbízható ügyfelük vagyok. (Bár ez semmilyen területen, sehol a büdös életben nem számít Magyarországon, mert miközben nem győzzük megmenteni az önhibájukon kívül és önhibájukból bajba jutottak százezreit, azonközben ha te vérrel és verejtékkel is, de rendesen fizeted a kötelezettségeidet, akkor cserében csak azt kapod, hogy úgy kezelnek, mint egy láthatatlan barmot, na jó, legfeljebb a sziluetted látszik, hogy köcsögösködni tudjanak veled.)
Aztán persze győzött a józan ész (magyarán: lustaság), és egyszer, ha már úgyis a mobilszolgáltatómnál jártam, beállíttattam, hogy hadd szórhassam a zsetont telefonon keresztül is.
Az első tranzakcióm egy autópálya-matrica vásárlás, a második egy parkolás volt.
Bár ez nyilván mind a tízmillió magyar zseni számára köztudott, én igenis mindkét esetben meglepődtem, hogy a megszabott díjazáson felül további díjat kell fizetnem (a mobilszolgáltatónak), amiért az lehetővé teszi az elektronikus ügyintézést.
Még mielőtt bárki lebarmolna, hogy két külön dologról van szó (matrica illetve parkolás és szolgáltatói díj), el kell mondjam, hogy elsődlegesen az autópálya illetve a parkolási társaságra vagyok mérges, a következők miatt:
1) Ha elektronikus ügyintézést választasz, akkor megtakarítasz egy csomó pénzt az értékesítő cég(ek)nek, leginkább a következők miatt:
- nincs (csökken) a pénzkezeléssel összefüggő költségük: pénzszállítás, biztonság, adminisztráció, stb.;
- nincs (csökken) az anyagköltségük: papír, nyomtató, festék, adminisztráció szintén.
2) A szolgáltatásnak szabott ára van. Ha az elektronikus ügyintézés révén csökkennek a költségek, akkor ez a költségcsökkenés nyilvánvalóan fedezetet kell hogy nyújtson a mobilszolgáltató díjára. Különösen igaz ez például a belvárosi parkolásra, a maga 400 Ft-os óradíjával - összehasonlításul: Berlin belvárosában 1 euró a parkolás díja óránként!
Egyebekben az ég egy adta világon semmi előnye nem származik a fogyasztónak abból, hogy az elektronikus ügyintézést használja. És mi vagyunk a birkák, mert még örülünk is annak, hogy egy eleve drága szolgáltatásért plusz díjat fizethetünk. Ezen gombolkozzatok el, Béláim!
2. Szerintem ez a (leg)keményebb
Levelet kaptunk a TB-től (ténylegesen Budapest Főváros Kormányhivatala Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságától), hogy az egyik alkalmazottunk (ő a kísérőlevél szerint csak "tárgyban nevezett") ügyében töltsünk ki egy foglalkoztatói igazolást. És szépen mellékelték is a levélhez a fénymásolt űrlapot.
Igen, a XXI. században nem azt írták, hogy te paraszt, ezen és ezen a webcímen letöltheted a dokumentumot, nem: Mancika odaállt a fénymásoló mellé és lefénymásolta a kábé ezer éve alkalmazott űrlapot, amellyel, ezen az aprócska alapproblémán kívül csak a következő bajaim vannak:
1) Bár a kísérőlevélben megkérnek, hogy hivatkozzunk az ügyszámra, sem annak, sem a foglalkoztatót feltüntetésére nincsen előírt rubrika. Ez utóbbi azért - ismereteim szerint - elég lényeges információ. (persze, majd írok hozzá kísérőlevelet, amelyről mint műfajról tudjuk, hogy általában külön életet él a fődokumentumtól...)
2) Teljességgel érthető, hogy egy foglalkoztatás tekintetében nem ördögtől való az ezerkilencszázas keltezés - főként a munkaviszony kezdetét tekintve -, de azért a mai világban célszerűbb lett volna nem előnyomni az évezredet és -századot. Szerintem.
Mindeközben - édes pofák - a 3. pontban csak a 2010. évre közölhető adat (bár ennek lehet általam nem ismert oka). Vagy marad az újabb satírozás...
3) Jó lenne megtanulni az államigazgatásban, hogy az előre pontozott helyek hosszúságának illene korrelálnia az oda beírandó adatéval. A mellékelt űrlapon pl. a születési hely kitölthetetlen, kivéve ha valaki Rum, Bak, Écs, stb. községekben született (a jászfelsőszentgyörgyiek megszívták).
4) Az űrlap 3. pontjában hivatkozott jogszabály - 89/1990 (V.1.) MT rendelet - egészen pontosan 1998. január 1-jétől hatálytalan, azaz 13 és fél éve.
5) Ha már ezer éve használunk egy dokumentumot, akkor legalább az elütéseket illene kijavíttatni egy Mancikával (A 3. pontban két egymást követő vessző, a hivatkozott MT rendelet hivatkozott paragrafusában a két "/", a "Kelt"-ből hiányzik a "t").
Arról már nem is beszélek, hogy a múltkoriban - nem lévén munkaügyes ügyintézőm - egy kilépő kolléga miatt próbáltam összevadászni a kiléptető nyomtatványokat az interneten - kevés sikerrel. A magyarorszag.hu is csak leírást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy milyen adatokat kell tartalmaznia az elbocsátó dokumentumoknak, de iratmintával ők sem szolgálnak (egyedül a jövedelemkimutatásra szolgáló adatlap tölthető ki az Abev-vel).
Ez a nép ceruzával a kezében fog kihalni évszázadok múlva...
