Mostanra eljutottam oda, hogy egyáltalán nem érik el az ingerküszöbömet a spamek, ha a szűrő átengedi őket, szenvtelenül törlöm a jobbnál jobb ajánlatokat. (Egy ideje a céges e-mailünket oroszok támadták meg, néha még bele is olvasok a leveleikbe, legalább gyakorlom a húsz éve szunnyadó, annak idején az állam által is elismert nyelvtudásomat.)

Emellett az iwiw-re sem lépek be túl sokszor, mára minden szájberkapcsolatom a fácsén zajlik, istenkém, az óceánon túl kicsit több pénz és emberi erőforrás áll rendelkezésre a fejlesztéshez.

Azért még vannak olyan ismerőseim, akik az iwiw-en leveleznek, kulturáltan elolvasom az üzeneteiket - amelyek többnyire engem nem érdeklő infók vagy nettó marhaságok. (Ha lehetne szólni a világnak, akkor szolidan figyelmeztetném, hogy nem akarok naponta 199 eurót keresni azzal, hogy a ruletten feketére és pirosra teszek, de mivel nem áll módomban elmagyarázni neki az életet, mint okos apa a hülye gyerekének, egyszerűen csak simán teszek. Rá.)

November elsején viszont kaptam egy olyan üzenetet - ld. fent a képet -, amelytől kinyílt a bicska a zsebemben, és szép csendben azt tudakoltam a sorstól, vajon miért nem annak küldője ült a levélben említett autóban. Még akkor is, ha a sztori nyilvánvalóan kamu.

Mert azért ahhoz kell a rinocéroszbőr az arcon, bár nevezzük inkább simán aljasságnak, hogy ismeretlenül, pontosabban egy kamu névről, nevén nevezve az embert - egyedül a nevet, amelyen megszólított, változtattam meg a képen -, egy kitalált tragédiára hivatkozva próbálja meg eladni a szarát.

Mindenszentekkor. A kihagyhatatlan.eu nevű linken.

Helyette is mentek volna inkább kirándulni...