Persze, tudom, ki a francot érdekel. Meg különben is: ki vagyok én, hogy ilyen nagyképű állításokat tegyek. Teljesen igaz és teljesen rendben van mindegyik felvetés.
Még mielőtt valaki is azt gondolná, hogy ezzel a bloggal meg akartam valamit változtatni, szólok, hogy nem. Realista vagyok, már induláskor tudtam, mit ér egy (véleménymegmondó) internetes (fika)napló. Ráadásul kénytelen vagyok elfogadni BlogWatch kritikáját, sokkal jobb írónak gondoltam magam, mint amilyen vagyok. Már korábban rájöttem, mint ő, de hát a közléskényszer. Ugye...
Tehát először is: nem a blog sikertelenségéről lesz szó ebben a posztban.
Másodszor: nem Orbán Viktorról lesz szó benne. Még akkor sem, amikor látszólag Orbán Viktorról írok majd.
Arról lesz szó, hogy maholnap negyven éves leszek és rá kellett döbbennem, hogy ebből az országból az én életemben már nem lesz semmi. A semmit úgy értem, hogy nem lesz belőle jó, élhető és éppen ezek miatt is jó kedélyű ország. Ami lesz (marad) belőle néhány év múlva, azt az ellenségemnek sem kívánom (bár tudtommal nincs ellenségem, de ha lenne, se kívánnám neki).
Aki a jelenlegi közállapotokért Orbán Viktort okolja, az alapvetően téved. Orbán Viktor cselekedetei a politika tartományán belül többnyire logikusak, és ha nem is mindig optimalizáltak, de rendkívül hatékonyak. Orbán tud valamit, amit rajta kívül szinte senki az országban: elképesztően alaposan ismeri a magyar néplelket. Orbán azért tud sikeres lenni abban, amit csinál, mert egy olyan népet kormányoz, amely hagyja, hogy egy Orbán-féle nímand sikeres lehessen.
Mostantól ingoványos talajon fogok járni, mert részben és a szó egy bizonyos értelmében elitista leszek, de kénytelen vagyok az lenni: ha nem is teljesen objektív, de racionális és realista. Egy olyan ember, aki látja a hatalom hibáit, de nem a hatalmat okolja kizárólag a közállapotokért. Tehát ellenzék-ellenes is, mert Orbán leváltását a zászlóra tűzni, az nem politikai program, hanem egy lázálom.
Évekig zengett-zúgott a szoclib kormányok ellen a teljesen jogos hazugságvád. Jogos volt, mert azoknak minden egyes szava hazug volt: hazudtak reggel, éjjel, meg este. Mondhatnám félig viccesen, hogy a nappalt meghagyták a jobboldalnak, de ez így nem igaz. A mostani kormány illetve kormánypártok minden tagjának még a lélegzetvétele is ordas hazugság.
A Főnök persze nyilván mindenkin túltesz, a hazugság-áradatból nekem az volt a kedvencem, amikor azt fejtegette, hogy semmi sem történt véletlenül az elmúlt másfél évben: a rohamtempóban meghozott döntések, intézkedések, törvények egy előre kidolgozott terv részei. Hát persze, nyilván a "legyen 7% az adósság-ja, nem lehet-akkor elvesszük a manyup pénzeket" vagy éppen a meghozott, majd visszavont, majd újra meghozott jogszabályok mögött is egy tökéletes folyamatszervezés állt.
Persze ez a politika (és egy ilyen főnök) erre alkalmas és megfelelő embereket kíván. A kontraszelekció a szocializmushoz viszonyítva még tökéletesebben működik. Csak két nevet mondok: Szijjártó és Selmeczi. Mifelénk szót sem vesztegetnek az ilyen emberekre. Többet én sem fogok.
Persze a propagandakormányzás mellé propagandasajtó dukál. A Magyar Nemzetet már régóta csak politikai bulvárújságnak tartom, de ők is lassan csúcsra járnak. Az elmúlt pár hét dobogós hírei nálam (ebből az első kettő címlapon a napilapban):
3) Bűncselekményre ösztönzött Clintonné: "...Magyarországon a frekvencia elosztását szigorú előírások határozzák meg, amelyekbe nem lehet politikai alapon beavatkozni."
2) Jövendőmondók adtak tanácsot Neelie Kroesnak, plusz egy oldalvágás: "Neelie Kroes 2004-ig Jan-Dirk Paarlberg ingatlanmágnás kastélyában bérelt irodát, aki pénzmosás és zsarolás miatt négy és fél évig ült börtönben."
1) Bankkártyát hamisított a népszavás szoci "leleplező": "A hatóságok emellett elismerték, hogy Németh valóban rendelkezik priusszal, de bővebb felvilágosítást nem adtak." (Azóta a hírt szintén közlő ECHO TV már helyreigazítást közölt.)
Igazából az egészhez csak annyit kívánok hozzáfűzni, hogy ez az újság az igazmondó kormány komoly napilapja, amely Magyarországon a legtöbb helyreigazítással büszkélkedhet.
De haladjunk tovább. Orbán (beszédírója) a választási győzelmi beszédében az oligarchákkal való leszámolásról beszélt. A jobbsajtó és persze az egész ország meg Hagyó és úgy általában a szoclib tolvajlásairól. Szegény hülye nép meg azt gondolta, hogy mindez majd megszűnik, ha a Fidesz kerül hatalomra. (Illetve hát először vadul el kellett gondolkozni az "oligarcha" szó jelentésén, persze csak egy mikroszkóppal is láthatatlan kisebbségnek, a többinek elég volt, hogy megneveződött a bűnös, az ellenség...)
Hát persze. A multikat sújtó válságadók, az országból a kiszámíthatatlan jogszabályi környezet miatt (is) távozó cégek mellett a Fidesz-holdudvarnak (Pintér volt cégének, Simicska cégeinek, a CBÁ-nak) adott megbízásokon túl már haveri cégek írnak törvényeket és nyúlnak le monopóliummá tett üzletágakat.
És persze ez is rendben van, hiszen nehogy a külföldinek legyen profitja Magyarországon, legyen a magyarnak. Mintha a magyar kapitalista jobban fizetné a magyar alkalmazottját vagy a profitot nem Mallorcán inná és kurvázná el, hanem minden fillért Magyarország üdvére fordítana. Hát persze.
És akkor már csak a kultúráról néhány szót. Mert ott is az megy, mint a politikában és a gazdaságban: mindent letarolni, minden lehetséges ellenálló fészket megszüntetni vagy ellehetetleníteni: Budapesti Kamaraszínház, Játékszín, Új Színház, Gödör és folytathatnánk a sor.
Ja, akivel meg nem lehet a kényelmes és klasszikus módon eljárni, arra ráküldjük az APEH-ot.
Na most, mindezek ellenére van - és szerintem ameddig én élek, lesz is - másfél-kétmillió ember ma Magyarországon, aki akkor is a Fideszre fog szavazni, ha a leírtak tovább durvulnak. És miközben a Fidesz egyik fő retorikai eleme a kommunista múlttal és benne a diktatúrával való leszámolás, bár csetlenek-botlanak, de szinte pontosan másolják a bolsevik diktatúrák kialakulásának, kialakításának folyamatát.
Azzal a különbséggel, hogy ma már nincsenek lezárva a határok, szabadon el lehet menni vagy menekülni, és egyelőre viszonylag szabadon lehet szidni a kormányt, legalábbis anonim módon elég szabadon.
Szóval ezek miatt engedtem el ezt az országot. Nem érdekel már a sorsa, nem nagyon olvasok már híreket, és bár néhanapján még megesik, már nem nagyon bosszantanak fel.
Minden egy irányba mutat: oda, ahol nem hárommillió, hanem ötmillió koldus országa vagyunk, ahol 25-30%-ot szerez majd a szélsőjobb, ahol egyre többen és egyre többek lesznek kijelölt bűnösök, ahol majd újra a gyanakvás és a fortélyos félelem igazgat majd.
És ahol milliók fogják azt gondolni, hogy már közel a dicső magyar jövő, amelyhez csupán az ellenség maroknyi, de egyre elszántabb tagját kell el- vagy lesöpörni.
Drága hazám: jó éjszakát kívánok!
