A második részt a fogalomzavarra, pontosabban a fogalomzavarosokra akartam kihegyezni. Aztán rájöttem, hogy ezek szimplán fogalmatlanok...

Szóval azért azt nem gondoltam volna, hogy 2010-12-re a "liberális" szitokszó lesz Magyarországon. Még kevésbé, hogy a liberális csupán a "zsidó" szinonámája lesz.

Azt meg pláne nem, hogy az sem jut el a köpködők csöppnyi vagy legalábbis öléggé korlátolt tudatáig, hogy éppen a liberalizmusnak, a szabadelvűségnek köszönhetik, hogy a világba okádhatják dohos nézeteiket.

Jó, persze, lehet mentális fixáció, hogy egyes eszméket azért utálok, mert bizonyos politikai formációkhoz köthetők, de azt azért már illene észrevenni, hogy ahogyan az MSZP nem szociáldemokrata párt, és az SZDSZ sem volt szabadelvű, úgy mondjuk a Fidesz sem keresztény-konzervatív, szóval hogy Magyarországon az ilyen besorolásnak még annyi létjogosultsága sincs, mint mondjuk Nyugat-Európában.

Egyébként is: belegondolt már Magyarhon népének antiliberális része abba, hogy egy-két generációval ezelőtti őseinek milyen sors jutott osztályrészül? Vagy itt mindenki felmenői királyok, hercegek vagy grófok voltak, hatalmas vagyonnal, kifinomult kulturális háttérrel vagy hogy mást ne mondjak, szavazati joggal? Ugyan már: a legtöbbünk ősei jogfosztott szegényparasztok voltak, szinte nulla vagyonnal és csupán álmokkal arra vonatkozóan, hogy a leszármazottaiknak valaha is jobb lesz. Aztán változott a világ, jöttek a jogok, és ezek a leszármazottak csak arra tudnak gondolni, hogy nem is olyan jó szabadnak lenni, gyülekezni, félelem nélkül pofázni, szavazni, mert hát vannak itt olyanok, akik nekünk nem tetsző dolgokat mondanak, hát akkor inkább legyen kuss, persze a mieink mondhassák meg, hogy kinek legyen pofabe.

Aztán a másik kedvencem: Gyönyörország népe nem győzte behordani Trabanttal, Wartburggal, a tehetősebbje kocka Ladával, akinek meg egyik sem volt, a hátán a Gorenje hűtőszekrényeket, és rácsodálkozni a Mariahilferstraße gazdagságára.

XXI. századi olvasatban meg: uniós támogatásból lassan az egész országot ledíszkövezik, mindenki oda mehet Európában a személyi igazolványával, ahova és amikor akar, de nekünk nem kell az Unió, mert elvárásai vannak. Mert parancsol nekünk, büszke magyaroknak.

És a multik is menjenek a picsába, akkor is, ha a vidék népe inkább autóba ül, és utazik 10-20 kilométert a legközelebbi TESCÓ-ba, mint hogy a falu egyetlen Coop üzletében vásárolna be másfélszeres áron, meg akkor is, ha a magyar cégek szabadon tevékenykedhetnek multiként a környező országokban, mert az más. Mert amit nekünk lehet, azt nehogy más is csinálja már.

És miközben a tinilányok olyanokat is megtesznek a férfi partnereik kedvéért, amit azok elvben nem is várnak el, miközben virágzik az internetes szexipar, és erre nyilván igény is van, egyesek a házasság előtti szexet is helytelenítik, szóval ismét csak a régi nótát halljuk: játsszuk le újból a XX. századot legalábbis annak félbe maradt első felét, hátha másodjára sikerül.

És mintha csak egymásra akarna licitálni a tébolyodott tömeg, Boross Péter már örökké tartó jobboldali politikai uralmat parancsol, ami az alapfogalmakat tekintve minimum a szolidaritás felmondását jelenti, de ami sokkal fontosabb, de tényleg: mikor adja ki valaki a tényleges parancsot a másként gondolkodók elhallgattatására?

Gyűlöljük Amerikát, de elfeledjük, hogy ott a legortodoxabb keresztényektől a legszabadelvűbb homoszexuálisokig mindenkinek van politikai képviselete, legalábbis a politika szinte mindenkire kénytelen figyelni. 

Mi pedig homogén politikai uralmat akarunk, elfeledve a legutóbbi homogén politikai uralom fájdalmait vagy azt gondolva, hogy egy homogén politikai uralom üdvözítő lehet pusztán az által, hogy a nemzeti címkét ragasztja magára. Miközben már címlapon vágyunk erős hadseregre, mert talán túl régóta van béke és talán még nem szenvedtünk eleget az elmúlt száz (ezer) évben.

Elengedtem ezt az országot. Már semmit nem várok tőle, mert az elvárható minimumot sem képes teljesíteni. Tombol az őrület, a cinizmus, a tévedhetetlenségünkbe vetett vak hit, és ami még rosszabb: mindez a felszínhez egyre közelebb fortyog. És tudható, hogy ha a helyzet még rosszabbra fordul, akkor megindul a támadás azok ellen, akik hangosan vagy legalábbis félhalkan helytelenítik a kialakulóban lévő bolondériát.

Tenni ellene pedig nem lehet. Illetve azt, hogy mit és miért érdemes vagy sem, a témát lezáró harmadik posztomban fogom megírni.

Most jó éjszakát!