Bár elengedtem ezt az országot (és a főbb indokokat ki is fejtettem, egy fejezet kivételével), a híradásokat olvasva nem tehetem meg, hogy ne fejezzem ki írásban is értetlenkedésemet a vívóember doktori ügyében a cybertérre zúduló értetlenkedés ügyében.

Hadd foglaljam össze röviden: mégis mire számítottak?

Hát kérdem én: önök még mindig nem értik a Nemzeti Együttműködés Rendszerét?

Még mindig nem értik, hogy a Politikailag Optimalizáló Kormány (nem polip, hanem POK) a lehető leglogikusabban jár el?

És még mindig nem értik, hogy a kormánytól függő egzisztenciájúak soha a büdös életben nem fognak ellentmondani kenyéradó gazdájuknak?

Ne is válaszoljanak, mert teljesen egyértelmű a felelet: az ügy leképezi és bemutatja az egész országot.

Amikor Kertész Ákos arról írt, hogy a magyar alattvaló nemzet (a jelző használata nélkül írom, mert nincs jelentősége), akkor elképesztő pontossággal írta le ezt a népet.

És még valami: ez az ügy is csak annyira fontos, ahány embert megmozdít. És ennek csupán az az alapja, hogy egyáltalán hány emberhez jut el az egész botrány híre.

Mert miközben a nyomorult nép a saját létfenntartásáért küzd, az, hogy egy "funkci" mit követett el a múltban, egyáltalán nem számít.

Interneten terjedt a hír a botrányról, interneten diszkusszáltak róla a XXI. század emberei, internetre rakták ki a vizsgálat rezüméjét, miközben nyolcmillió embernek fogalma sincs az internetről.

Orbán Viktor okos és okosan szervezi a hatalmát.

Az én életemben már ő lesz az, aki itthon a passzátszelet fújja. Ezt kaptam erre az életre. Majd megpróbálok élni a ténnyel.

Mindenesetre nem adom vissza a diplomámat, pedig terveztem, mert a tudás és érték alapján nem vagyok rá méltó.

Dehogynem!