Impressziókat fogok megosztani, tehát nincs tanulság, sokkal inkább egyfajta korrajz következik.
Általános elsőben az osztályfőnököm zenész és hegedű tanár fia jött felmérni, ki alkalmas arra, hogy zenedébe járjon. Mivel jól tudtam háttal neki és arccal a táblának állva visszatapsolni az általa eltapsolt ritmust, hegedűt kezdtem tanulni.
Igen ám, csakhogy hat év elteltével megnőtt a kezem, így az akkori tanárom javaslatára áttértem nagybőgőre. És mivel nem volt más bőgős, tagja lettem a Zeneiskola úttörőzenekarának.
A gimnáziumban autodidakta módon elkezdtem gitározni, azt gondolván, hogy ez segít majd a csajozásban. Nem segített, de elég széles tábortűzi repertoárra tettem szert, Mindeközben énekkarba is jártam.
Egy véletlen folytán bekerültem egy baráti blues-zenekarba, ahol éveken keresztül nyomtam a bluest, sajnos hangszeres tudásra nem tettem szert, ami egyértelmű hendikep.
Elmúlt mindegyik, maradt a zenész lélek, nincs egy pillanat, amikor ne dúdolnék valamit.
Utálom a rádiók pofázós stílusát, ráadásul és különösen reggel kimondottan dühít a szöveg, ezért vásároltam az autómba egy pendrive fogadására alkalmas rádiót. Az autót feltörték, a rádiót kiszedték, maradt a rádiós magnó.
Vettem transmittert, tönkrement vagy három, mindegyik három hónapon belül, lemondtam az autóban a zenehallgatásról. Ma már, ha kocsiba ülök, csend fogad, nem bánom, zenél a lelkem, elég az.
Ülök itthon, a számítógép előtt, mobilinternet próbálja kiszolgálni az igényeimet (széles sávú szolgáltatásra esélyem sincsen, egy hegy lábánál lakom). Rámegyek a tecsőre (youtube), megpróbálok zenét hallgatni a meló vagy csak sima internetezés közben, nincs 4G, 3G, a 2G is akadozik, tönkretéve a szórakozási vágyamat.
Beraknék egy CD-t, de nincs kedvem 48 percen keresztül ugyanazt az előadót hallgatni.
Ülök itthon. Csönd van. Szeretnék zenét hallgatni, akár új slágerekbe is belehallgatni, de nincs esélyem. Ha szól is valami zene, az csak az agyamban létezik.
Majd egyszer, talán. Ha majd lehet széles sávon internetezni ebben az országban. Ténylegesen, nem csak dumában és reklámszövegekben. Ki tudja.
Addig csak dúdolom. Nekem. Halkan.
