(képinnen)
Nem tudom, észrevették-e már, de miniszterelnök urunk évek óta próbálja bebizonyítani plebejus életfelfogását, ami a Fidesz-közeli gazdasági sikereket tekintve kissé álságosnak tűnik.
Ha lesarkítjuk, és azt mondjuk, hogy Alcsútdobozról elindulván inkább volt paraszt, mint polgár, majd elég nagy lépéseket tett a polgárosodás felé, inkább visszafordulásnak tűnik, hogy (legalábbis) külsőségeiben ismét a nép fia óhajt lenni, disznóölésestől, pálinkafőzésestől, stb. - meghágásra felkészülnek a fehérvári huszárok.
Az álságos viselkedésnek azonban van egy jellemzője, ami még a legrutinosabb hazugot köpönyegforgatót politikust is lebuktatja: ez pedig a túlpörgés. Miniszterelnök urunk is beleszaladt ebbe, amikor is már olyan puritánnak akart látszani, ami túlmegy a józan visszafogottság határán. És valljuk be, az általános emberi és magyar szokásjogon illetve felfogáson is.
Történt ugyanis, hogy a katolikus egyház - nem bírván magával a nagy seggnyalás-versenyben - Orbán Viktor 50. születésnapja alkalmából hálaadó szentmisét hirdetett meg, amire persze a nemzet- és egyházellenes szociálliberálbolseviki média rá is ugrott, annak rendje és módja szerint. Az index.hu a kormányfő szóvivőjének, Havasi Bertalannak feltett kérdésére a következő választ kapta:
Tisztelt Szerkesztő Úr!
Nem tudok róla, az ilyesmivel jobb megvárni az ember temetését. Semmilyen születésnapi bulit nem tartok, a feleségem megígérte, hogy meglepetés-party sem lesz. 50 évesnek lenni nem érdem, csak állapot, ezért nem is ünnepeljük.
Üdvözlettel: Orbán Viktor
Viktorovics Orbán, a Nép Fia ez esetben azonban túllőtt a célon. Az egyszerű átlagember életében viszonylag kevés az ünnepelni való. Valljuk be, a házasság vagy a gyerekszületés nem túl gyakori egy ember életében, és milliárdos közbeszerzési győzelmeknek vagy trafiktender-eredményhirdetéseknek sem örülhet minden nap a honpolgárok többsége. Ezért is ünneplik az átlagemberek a születésnapot, mert akkor, legalább egy napra, ők lehetnek a fontosak ismerőseik és szeretteik körében.
Csak a jegyzőkönyv kedvéért írom le, hogy én magam egyébként nem különösebben rajongok a születésnap intézményéért, ezen belül a sajátomért sem, ennek ellenére egy ideje bevezettük a párommal, hogy a születésnap egyfajta pihenőünnep, amelyre szabadságot veszünk ki és amelyen azt csinálunk, amit a kedvünk tart. Az én felfogásom szerint ez is ünneplés.
Szóval nem kell puritánabbnak látszani mondjuk Mahatma Gandhinál, aki egyébként maga is megérte a pénzét. Az élet rövid: tessék csak ünnepelni és ünnepeltetni.
Isten éltesse, miniszterelnök úr!
