Olvasgatom a különböző kóklerekkel szerencsevadászokkal álmodozókkal politikai entitásokkal (ez de jól sikerült!) készült interjúkat, Bajnai Gordontól kezdve, Bokros Lajoson át, Mesterházy Attiláig, és egyre csak kerekedik a szemem, ahogy ezek az (értelmes) embernek látszó lények a jövő évi választási győzelmükről értekeznek.

Jó, persze, nem mondhatják azt az értük rajongó millióknak maroknyi hívüknek, hogy "eleve bukásra vagyunk ítélve, de egy tisztes polgári foglalkozás lényegesen fárasztóbb és gyengébben fizet, mint a Parlamentben ücsörgés", tehát kénytelenek úgy tenni, mintha hinnének is abban, amit mondanak, de azért valljuk be: értelmes ember rövid távon nem kalkulál Orbánék leváltásával. Nézzük az okokat!

1. Matematika

Orbánnak orkán erejű szélben és hófúvásban is van minimum 1,5-1,8 millió biztos szavazója. Ennek a körnek nemcsak a hardcore hívők a tagjai, hanem mindazok, akik egzisztenciálisan függnek a jelenlegi kormánytól, akár azért mert csókosok, akár azért, mert állami tisztviselők, Közgép alkalmazottak, földbérlők, trafikosok, stb., azaz Nyuszi rokonai, barátai és üzletfelei.

Ehhez nyilvánvalóan hozzájön még néhány százezer olyan szavazó, aki "alap" egzisztenciális okokból (rezsicsökkentés, nyugdíjemelés) szavaz a Fideszre. Ezek egy része - különösen a nyugdíjasok - egyébként "élvezeti" szavazó is, azaz számukra a szavazás életesemény, amelyen feltétlenül részt kell venniük. Tehát van a Fidesznek 2-2,2 millió szavazója. Ez nagyságrendileg a fele azoknak, akik szavazni mennek.

(A poszt írásának elkezdésekor ráadásul még nem csalták fogalmazták bele pontosan az eljárásrendbe a határon túliak szavazásának paramétereit, tehát plusz négyszázezer listás szavazattal számolhatunk Fidesz oldalon.)

Ahhoz, hogy valóban le lehessen váltani a Fideszt, nagyon meg kellene verni. Nemcsak éppen, hanem nagyon. Ehhez legalább 3-3,5 millió emberre lenne szükség, de úgy, hogy ugyanarra a politikai alakulatra szavazzanak. 3-3,5 millió ember nem fog az ellenzékre szavazni, pláne nem ugyanarra a pártra, pártszövetségre. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Jobbikot sem, amely nem fog lemondani a jelöltjeiről más ellenzéki párt javára. Tehát mindenhol, ahol legalább három egyéni jelölt indul, szinte garantált a Fidesz győzelme.

A matematika a barátunk. Mindannyiunknak. Ugyanis sohasem hazudik.

2. A külső segítő körülmények

A jelenlegi kormányt kritizálók abból a feltevésből indulnak ki, hogy a kormány rossz úton jár, intézkedéseinek többsége káros, és ezt az idő illetve a közgazdasági és társadalmi tények, törvényszerűségek igazolni fogják. A jelenlegi kormány azonban a szerencse fia, egyelőre semmilyen jel nem utal arra, hogy végzetes politikai hibát készülnének elkövetni.

Ráadásul nincs krízishelyzet a világgazdaságban - szerintem még, de ez itt mindegy -, szépen fogynak az állampapírok, kipateroltuk az IMF-et, tehát általános a "minden rendben van" érzete, amire a kormányzati kommunikációban rá lehet, és emiatt nyilván rá is erősítenek.

3. Tudatos politikai magatartás

Az eddigieken túlmenően Pártunk és Kormányunk nem bíz semmit a véletlenre, nyomja az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok béremelését, a nyugdíjemelést, a rezsicsökkentést, hajtja az állami beruházásokat, azaz a választásokra olyan lesz a közhangulat, hogy nem lesz semmi ok a kormányváltásra.

A tudatos politikai magatartás része a kommunikációs offenzíva, egyik oldalon a győzelmi jelentések, az eredmények harsogása, másik oldalon a tények elferdítése, a hangulatkeltés, a mindent GyurcsányBajnaira kenés.

Mindezekkel szemben néhány tucat vagy a bloggergeciket is beleszámolva néhány száz nemzetáruló, zsidógeci ballib hőbörgő fanyalog, sír és jajveszékel, ők meg ki a faszomat érdeklik. Ugyebár.

4. Ellenzék nélkül

Szegény "ellenzék" még mindig nem fogta fel, hogy tornádó söpört végig a magyar politikán, új szelek fújnak, a régi beidegződések, cselekvési tervek mára semmit sem érnek. Csórikámék azt gondolták, hogy némi spéttel folytatódik majd a váltógazdálkodás, emiatt sem kell semmi mást tenniük, mint semmit csinálni, a kormány majd hibázgat, és végül az ölükbe hullik a győzelem, aztán minden megy a korábbi kerékvágásban. Hát lófaszt!

És a legszomorúbb az, hogy még mindig nem fogják fel a dolog lényegét, még mindig azt hiszik, hogy kiábrándultak milliói fohászkodnak a visszatértükért. Vitatkoznak például, hogy ki vezesse az ellenzéki koalíciót, és én őszintén remélem, hogy a nagyobb balfasz, Mesterházy fogja, politikailag gyakorlatilag megsemmisítve az MSZP-nek nevezett csődtömeget.

Ha még nem tűnt volna fel, akkor muszáj elkeserítenem az urakat, hogy a "baloldal"-nak hosszú időre befellegzett Magyarországon, mert a Fidesz pontosan annyira jobboldali, pontosan annyira keresztény, pontosan annyira szociáldemokrata, pontosan annyira nemzeti radikális, amennyire a szavazatmaximáláshoz szükséges annak lennie. A Fidesz profi. A politikai palettán jelenleg ott nyűglődő többi alakulat mind amatőr. Ennyi a különbség, elvtársak, és ez nem is kevés.

* * *

Nincs ötödik pont. Sokak szerint ide kívánkozna a magyar néplélek mint tényező, annak minden ostobaságával, műveletlenségével, tudatlanságával és erényével, persze, de ezzel nem kívánok foglalkozni. A nép gondolkodása, általános "jellemzői" ugyanis olyan adottságok, amelyek évszázadok alatt is csekély mértékben változnak, hiába, hogy nem lúdtollal, hanem számítógépen írom ezeket a sorokat. Ezt figyelembe véve kell illetve kellene politizálni, amit Orbán tud és szinte tökéletesen alkalmaz is, a többieknek meg fingjuk sincs róla.

Ha mindezek után valaki még azt gondolná, hogy nem Orbán fog uralkodni az elkövetkező minimum négy évben, és nem minimum kétharmaddal, akkor nincs miről beszélnünk, mert a mesék világában nem mozgok otthonosan.