Amikor 1998 tavaszán kiléptem a szavazóhelyiségből, megfogadtam, hogy onnantól 20 évig nem szavazok a szocialistákra.

Igen, jól sejti a kedves olvasó, 2002-ben és 2006-ban is az SZDSZ-ra adtam a voksomat - listán -, amire ugyan nem vagyok büszke, de nem is fogom letagadni.

2010-ben - még úgy is, hogy tudtam, a Fidesz nagyon nagy arányú győzelmet fog aratni - nehéz szívvel bár, de végül úgy döntöttem, hogy érvénytelenül szavazok. (képinnen)

Az elmúlt három év gyakorlatilag semmilyen meglepetéssel nem szolgált számomra a Fidesz hatalomgyakorlása tekintetében, és annak ellenére, hogy a magyar lakosság nagy részének ez a rendszer megfelel vagy nem akar ellene tenni, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesznek mennie kell. Pontosabban: kellene. És a problémák itt kezdődnek.

Életem első munkahelyén volt egy olyan szabály, hogy nem lehetett simán leszarozni valamit (akármit), hanem rögtön javaslatot is kellett tenni, hogyan kellene másképp csinálni az adott dolgot. Ugyanígy, önmagában nem elég azt mondani, hogy le kell váltani a Fideszt, hanem kellene (legalábbis jó volna) egy olyan politikai alakulat, amelyre az ember nyugodt szívvel leadhatja a voksát. Na, ehhez képest siralmas az, ahol tartunk.

Van ugye egy MSZP-nk, egy Púder Bercivel az élen, akiről leginkább az jut eszembe, hogy semmi sem jut az eszembe róla. És van mellette egy borzalmas párt, borzalmasan unalmas és szürke emberekkel. Jobb esetben. Rosszabb esetben olyan arcokkal, akik egy-egy üveg kutyás konyak mellett szívesen emlékeznek azokra az időkre, amikor még nemcsak a Nemzet Lajosa nyúlta a lét, hanem jutott nekik is. Ők kizárólag azt várják, hogy visszajöjjenek azok az idők, és legyen minden úgy, ahogy régen volt.

Van mindehhez egy öregecskedő szavazótábor, nosztalgiára hajlamos honpolgárokkal, akiket az igazságok és féligazságok helyett ugyanúgy hazugságokkal lehet lekenyerezni, mint úgy általában a magyar választópolgárokat. Ezért aztán a drágalátos MSZP nem azt mondja például, hogy a rezsicsökkentés egy ordas nagy hazugság, hanem hogy hatalomra kerülésük esetén rezsicsökkentésebb vagy esetleg legrezsicsökkentésebb lesz, mert ami most van, az nem az igazi.

És mindehhez persze van egy koszos-mocskos múlt, csúnya, bár a jelenlegiekhez képest még akár piszlicsárénak is mondható lenyúlásokkal, mindennemű nemzeti érzelem kizárásával, egy csöpp internacionalizmussal, szóval mindazzal, amivel a jelen politikai hangulatban garantált a bukás.

Van aztán egy Bajnaink, valami politikaialakulatszerűséggel, amelyben a résztvevők összes politikai tudása és tehetsége sem képes megközelíteni mondjuk Szijjártó Péterét, ami azért - valljuk be - nem túl hízelgő rájuk nézve. Itt jegyzem meg, bár az egész ellenzékinek mondott töketlenséghalmazra igaz, hogy amennyiben ilyen mennyiségű és minőségű politikai ziccerrel sem képesek mit kezdeni, akkor tényleg nem marad más hátra, mint hogy közmunkások legyenek Mészáros Lőrinc ültetvényein.

Van még egy Gyurcsányunk ugyebár, aki uszkve nyolcadik éve halott, bár e felismerést kétségtelenül megnehezíti, hogy lélegzik, eszik - mínusz negyednapos éhségsztrájkok Pierre Cardin (asszem nem az volt, de mindegy, lényegtelen) ingben -, beszélni is képes, és ami még szomorúbb: hívei is vannak. Ezoterikusok mondják, hogy azok a lelkek, akik teste hirtelen halt meg, sokszor nem képesek felfogni, hogy ők már nem léteznek a korábbi fizikai formában, ezért itt ragadnak a Földön és bolyongó lelkekké válnak, nos Gyurcsány egy ilyen politikai bolyongó lélek, és ezen az sem segít, hogy talán ő egyedül emlékeztet egy politikusra ezek közül a díszelsődlegeshímivarszervek közül, igaz, ő is csak néhanap. (Az ellenzéki politikushölgyekről nem ejtek szót negatív kontextusban, elvégre nem vagyok kormánypárti politikus.)

A nyájas olvasó most valószínűleg várja, hogy szót ejtsek az LMP-ről, de nem nagyon fogok. Jó hecc voltak 2010-ben, sikeresebben is szerepeltek, mint anno Kupa Mihály pártja (már a nevére sem emlékszem, de nem fogok utánanézni), ám kábé ennyi. Nekem nem kellettek régebben sem, és nem fognak hiányozni a jövőben sem, ha zöld párt akarok látni, majd nézegetek utódnemzésen fáradozó levelibékákat.

A Jobbik számomra nem létezik.

Nos, mindezek után úgy látom, hogy a jövő évi választások igazi tétje, hogy a magukat baloldalinak tartó politikai alakulatok milyen mértékben fognak megsemmisülni. Amihez én a magam részéről egy erőteljes drukkolással és maximum egy érvénytelen szavazattal fogok hozzájárulni, bár egyre inkább hajlok arra, hogy el sem megyek.

Tudom, mit gondolnak. De akkor is azt mondom, haladjunk lépésenként! A Fidesszel meg majd elbánunk később.