Van annak valami diszkrét bája, ahogyan az erősen kontraszelektált magyar politikusgárda elképzeli azt az embertömeget (lakosság, emberek, nemzet, stb.) amelyért - elvben - ténykednie kellene.
Annak nemkülönben, ahogyan saját magára, vagy mondjuk kiemelten a földi képmására tekint.
Súlyosbító tényező, ha az illető hölgyek/urak illetve kampánystábjuk megrekedt valahol a nyolcvanas évek közepén, és a késő-kádár kor kihívásainak megfelelő válaszokat adnak bizonyos kérdésekre (mindenre) vagy ilyen kampányokat illetve kommunikációt alkalmaznak.
A politikusi arcképpel ellátott kártyanaptár régóta überelhetetlen eleme a magyarisztáni politikai gagyinak. Mégsem bírnak leállni vele egyesek, legyenek bár kormánypártiak vagy ellenzékiek.
A múlt év végén két említésre méltó példányt sikerült kihalászni a postaládákból. Az egyiken Varga Mihály kíván karácsonyi ünnepeket, mégpedig békéset, valamint sikeres új évet. Gondolom, rájuk férne. A hátoldalon egy erősen naiv grafikai alkotás látható, pedig lehetne mondjuk egy grafikon az inflációról, bár igaz, hogy itt nem zetgazdasági miniszterként, hanem képviselőjelöltként szerepel.
A súlyosabb eset a XIII. kerület állócsillagáé, Holopné Schramek Kornéliáé, aki esetében már a neve is nyilvánvalóan súlyosbító tényező (felkészül: Hiszékeny Dezső). Tovább ront a helyzeten a naptár hátoldalára biggyesztett recept, ami bár valószínűleg "az egész világ egy Stahl Judit" filozófia jegyében fogant, kétségkívül csúcsra járatja a hipergagyit. (Most arról nem beszélek, hogy alkoholtartalmú receptnél hol a 18-as karika, ugyebár. Ifjúságvédelem, he-he.)
A lényeg a lényeg: kedves képviselő nénik és bácsik (feministák kedvéért: kedves bácsik és nénik), legyetek szívesek nem szarra szórni a pénzt. És tudomásul venni, hogy látni sem bírunk benneteket.
