A most következő sajtószemle, azaz egy komplett írás terjedelmi okokból nem fért be az Egymondatban.blogba. Amúgy eszem ágában sincs terjeszteni a Fidesz-propagandát, de figyelemre méltó az a pökhendi hangvétel, amellyel a fidesznyikek az egyre gyakoribb tüntetésekről illetve az egyre erősödő tüntetéshullámról nyilatkoznak (ld. még például ezt).
Túl az alábbi jegyzet nyilvánvaló tárgyi tévedésein (ferdítésein), a legérdekesebb kérdés talán az, hogy ezzel a lekezelő stílussal, a politika által kitalált leegyszerűsítő ellenségkép mantrázásával mi a célja a szerzőnek? Kit akar meggyőzni? Vagy csak nem más ez, mint fütyörészés a sötétben? Illetve az is elgondolkodtató, hogy ő és csinovnyik társai még mindig nem értik: minden megnyilvánulásuknak nyoma marad, és ha egyszer billen vagy borul a rendszer, nem lehet majd letagadni ezeket a remekműveket (sem).
Kossuth tér, 2014. november 17. - Czakó Gábor írása
A Kossuth téren első pillantásra látszólag többségben voltak az ORBAN OFF LINE jellegű táblák, ami arra utalt, hogy a szervezők elsősorban nem a karcagi vagy az óbudai érdeklődőket akarták megszólítani, hanem a világ távolabbi sarkába üzentek...
A színpadon nem láttam hivatásos politikust. A szónokok jobbára huszonéves fiatalok voltak, meg egy tanárnő, egy olajszőkítésügyi (?) szakértő és derék Horváth András volt adóhivatali munkatárs, aki előállt a NAV-nál uralkodó korrupciós ügyek történetével. Ő arról nevezetes, hogy ugyanannyit mond el és tud (?) az állítólagos ügyekról, mint az ideiglenesen hazánkban tartózkodó amerikai ügyvivő. A legnagyobb sikert a norvég-magyar barátságért való lobbizásával aratta, amelynek pillérévé azt a hazugságot tette, hogy a világhírű győri női kézilabdacsapat magyar-norvég vegyes csapat. A tömegnek persze tetszett, mert fogalma sem volt, hogy kik játszanak Görbiczék együttesében. Négy-öt külföldi között két norvég.
Nem lett belőle baj, mert a közönségnek, sőt, a szónokok túlnyomó többségének sem volt Horváthnál több fogalma a győri kézisekről, talán csak annyika, amennyike a magyar történelemről, a kommunizmus hagyatékáról, Gazdaságkor demokrácia nevezetű politikai hancúrdájáról, a különféle pártok kormányzásáról. Például a tüntetőkkel kapcsolatos viselkedésükről, a korrupció alakításában játszott szerepükről, vagy éppen arról, hogy 2014-ig éppen fele-fele ideig vezették az országot kereszténydemokrata és szocialista-liberális kormányok. Arról aztán végképp nem, hogy az Antall-Boross-kormányzás alatt úgy-ahogy javulni kezdő hajónk a szoci-liberális kétharmad alatt hamarosan csak a Bokros-csomag rettentő megszorításaival lett evickélőképes. Az első Orbán-kormány alatt gyűjtött közjavak fenekére 2002-ben a Medgyessy-kormány vert az elviselhetőnél nagyobbat. Magától Őszödi Böszmétől tudunk a fenyegető államcsődről, meg arról, hogy a kormányzást csak a szüntelen hazugságokkal tudták "visszahozni".
A szónoklatok kísértetiesen hasonlítottak az ötven évvel ezelőtti béketüntetések beszédeihez harsányságban, laposságban és erkölcsi silányságban. A színpadon ordítozók akkor is, most is megrendelésre dagasztották ereiket, és egyazon szellemi dögkútból vették szövegmintáikat. Egy hivatásos közéleti hölgy például a rombolás megengedhetőségét hirdette, miként a hajdani szocialista erkölcstankönyv az orvosegyetemen az anyagyilkosságét: szabad, ha a mama osztályellenség...
A mikrofonba varázsigéket harsogtak: a kormányban mindenki tolvaj, korrupt, az összes politikus húzzon el a világ végére, és még azon is túl! Az egész 25 évet le kell váltani, az egész rendszert, az egész korszakot, tán még a világot is, de még előtte Orbán Viktort. EU-vitákból is tudjuk, hogy ő a főellenség. A pártsemlegesség jegyében a téren véletlenül sem jelent meg baloldali politikust és pártot bíráló plakát, s nem hangzott el ilyen hang sem.
Viszont zengett a "Mocskos Hír TV!", amikor ennek a csatornának a munkatársára irányultak a felvevőgépek. A sajtószabadság védelmében még csikket is dobtak az egyik Hír TV-s operatőr gallérja mögé. Ugyanígy föl-fölharsantak Fideszt gyalázó elfogulatlan rigmusok is.
Negyven év során tömérdek tüntetésen vettem részt, de ilyen agy- és szívzavart egyiken sem tapasztaltam. Mindenütt felbukkantak betegek, megszállottak, kétségbeesett elhagyatották, akik világgá kiáltották panaszaikat. Akár a mai szemétlevélküldők, akik szörnyű íráshibákkal terjesztik a világ csúcstechnikáit hüvelygomba és hajhullás ellen. Pár fillér reményében.
Úgy éreztem aznap éjszaka, mintha visszapörgött volna az idő, s ott nyüzsögne körülöttem a múlt századi szellemi és testi hazáját vesztett ifjúság, amely persze szabadságért meg művészi és politikai forradalmakért kiáltott, de lelke mélyén a Parancsért esengett. Mondja már meg valaki... A mennyet üresnek érezte, s oda látta a kor fiait, a lenineket, a hitlereket. a rócsildokat, a haladás, divat, a művészet, az eszmék diktátorait, a pénzben jól kifejezhető sikamlós Semmit. Szabadságot üvöltött, de ez kórusban szolgaságnak hangzott, s hangzik máig, Gazdaságkor alapelvei szerint. Ha valami a világ legnagyobb tulajdonosainak, s magának a Pénznek tetszik, az jó. A kapitalizmus magyarán pénzizmus. Ez a veszedelmes a magyarokban: nyelvük magyaráz! A Pénz pedig sem nem demokrata, sem nem esztéta, nem is humanista, azaz nem emberista. Mitől is lenne az? Mi érdekes a szépségben, ha a rémipar többet hoz a konyhára? Például napjaink egyik varázsigéje, a korrupció, önmagában semleges. Ha a Diktátoroknak/Pénznek jó, akkor mehet, például a luxemburgi sok ezer milliárdos adócsíny pompásan bejött a nagy multiknak, át is mentették EU-elnöknek Juncker ügynököt.
Veszedelmes viszont, ha a haszon máshová kerül. Ilyenkor beindítják valamelyik demokratikus úthengerüket, például a líbiai, kairói, iraki vagy a Majdan-típusút.
Mostanában a Kossuth tér körül próbálkoznak, Orbán Viktor főellenség ugyanis átlát a szitán. Ebben nincs egyedül a pályatársai közt, de ő át is mer nézni, sőt, a látottak szerint cselekszik.
A demokratáknak álcázott pénzisták réme az igazság.
