A Magyar Nemzeti Bank vezetői mint a magyarországi pénzügyi szolgáltatók felügyeleti szervének irányítói, a "brókerbotrányok" kommunikálása során rendkívül súlyos hibákat követtek el. Nincs okunk azt gondolni, hogy véletlenül.
Hogy egy forráshiányos, de nagy ambíciókkal rendelkező és túlterjeszkedő magyar tulajdonú pénzügyi szolgáltató milyen stikliket követhet el, azzal nagyjából mindenki tisztában lehet, aki látott már tőkehiányos magyar céget. Nem gondolhatja tehát senki, hogy a Buda-Cashnél, a Hungáriánál vagy a Quaestornál nem történtek szabálytalanságok. Hogy ilyen helyzetben, mármint amikor már bekövetkezett a baj, mi lenne egy normális és tisztességes felügyelet dolga? Természetesen a kármentés. Kármentés az intézkedésekkel, kármentés a kommunikációval. Ezzel szemben az MNB elefánt volt a porcelánboltban: bedobtak jó nagy számokat, aztán azóta gyakorlatilag semmilyen fontos és pontos információnk nincs tőlük.
Már a Buda-Cash ügynél gyanús volt, hogy a felügyelet még szinte ki sem ért a céghez, Windisch László MNB-alelnök máris 100 milliárdos lehetséges kárról beszélt a témában összehívott sajtótájékoztatón. Majd mit ad isten, eltelik néhány nap, és a felügyelet emberei még meg sem itták a kávét a Quaestornál, máris 150 milliárd fiktív kötvényről beszéltek.
Tornóczky Anita elhíresült Pulitzer-díjas kérdését tudom csak feltenni: és ezt így hogy? Nem lehet, hogy például a Quaestor nem bocsátott ki 150 milliárdnyi "fiktív" kötvényt? Vagy mi van, ha csak 28 milliárd "fiktív" kibocsátású papírjuk van? Amikor kiderülnek a tényleges számok, Windisch majd kiáll, hogy "bocs, hazudtam"? Aligha.
De azt sem tudjuk, pedig fontos lenne, hogy a kibocsátott kötvények mögött mekkora vagyon áll. Nem tudjuk, de azt tudhatjuk, hogy kedden már a felét sem érte, köszönhetően az MNB-nek. Aminek persze meglehet az a hozadéka, hogy bizonyos tőkeerős, kormányközeli vállalkozók olcsón tudjanak majd szemezgetni a vagyonból.
Megpróbálom elkerülni az összeesküvés-elméleteket, ezért nem állítom, hogy régen a tarsolyban (he-he) lévő ügyek időzített és sorozatos elővételéről van szó. De azt igen, hogy ennek minden aspektusát megpróbálta és megpróbálja kihasználni a Nemzeti Együttműködés Rendszere illetve annak dísz...pintyei.
Az, hogy az MNB vezetői ezerrel védik magukat és az intézményüket, teljesen érthető. De sem Windisch légből kapott számai, sem Binder "eltapsolnak"-ozása nem magyarázható mással, mint a hangulatkeltéssel. Hozzájuk képest Rogán Antal egy hisztis ötéves csupán, a szocialista brókerbotrányozással.
A bizalom megingott, és nem kizárt, hogy újabb balhék is lesznek, bármennyire is sietett a piacon maradó cégek közül több is megnyugtatni a kedélyeket. A haszon többes: meg lehetett büntetni a takarékszövetkezeti integrációból kimenekülőket, lehet mutatni az erős kezű kormányt, amellyel népszerűségi pontokat lehet visszaszerezni, nyilván milliárdokat lehet átirányítani állampapírba és az állami tulajdonú bankokba, és ahogy írtam már, meg lehet szerezni egy-két gyöngyszemet a Quaestor-portfolióból.
A politikai haszon tehát sejthető. A károkkal meg ráérnek majd akkor foglalkozni, ha odaér a történet. Mindenesetre a tényleges adatok ismeretében - ha azok nem támasztják alá a sebtiben feldobott számokat - érdemes lenne megpróbálni felelősségre vonni az urakat. Kár, hogy az akkor már nem fog érni semmit.
