Magyaridióta

Megjelent a Hócipő XXVII/18. (2015.09.02.) számában:

Para-Kovács Imre

MI JUT ESZEDBE AZ ÉNEKESNŐRŐL?

Szól a kakas már. Letagadhatatlan a fejlődés, akár rövid távon is, mert nemrégiben Hofi Géza még joggal állította, hogy feljelentéshez két dolog kell: papír és ceruza, mára azonban már csak egy: megbízható internetkapcsolat. Meg egy újság, ahol kicsit laza a szerkesztői fegyelem.

Magyarországon meghitt népi játék a Szúrd ki a zsidót!. Ül a csa­lád a tévé előtt, és ha feltűnik valaki, akkor a családfő, esetleg a re­zonőri szerepbe ragadt nagypapa felkiált: ez egy zsidó!, a család meg elégedetten hümmög. Nagy­jából a televízió feltalálása óta megy ez a - tulajdonképpen ere­deti, antiszemita élét már elvesz­tett - szórakozás, aminek egyetlen célja és távlati eredménye, hogy a legfiatalabb családtagok is felfog­ják: ők nem zsidók, mert a zsidók a tévében vannak, nem pedig a szoba-konyha biztonságában. Rá­adásul a kicsi Ignác már hatévesen megtanulja felismerni a zsidókat, nyilván a goebbelsi könnyítéssel, miszerint az a zsidó, akire a nagypapa azt mondja.

Ez az úgynevezett népi vagy la­kossági zsidózás primitív és szé­gyenletes gyakorlat, ráadásul ba­romira unalmas is, mert egy idő után minden politikus, színész, hírolvasó vagy hírmagyarázó zsi­dó lesz, aki nekünk nem tetsző szöveget mond, esetleg csak anti­patikus az ábrázata, így aztán hét éves kor fölött már nincs benne semmi csiklandozó izgalom, csak 21 dögletes rutin. Káposztaszag és odakozmált rántás, a falakban harákoló csövek, ez az egész félkész, de máris dülöngélő ország, a zsír­szagalkotó korszakaival és kor­szakalkotó zsírszagával. A mai és a tegnapi kocsma.

Emellett természetesen eltörpül a frissebb és elszigeteltebb Szúrd ki az antiszemitát! játék, de megjelenése számomra sokkal idegesítőbb, mert alapvetően ugyanarra a panelra épül, ráadásul olyan értelmes és többre érdemes emberek is részt vesznek benne, akikről nem is feltételezném.

Talán felesleges is hangsúlyoznom, hogy a zsidók és az antiszemiták nem ugyanannak a koordinátarendszernek a végpontjai, már csak azért sem, mert az antiszemitákat nevelni, bátorítani és karbantartani kell, hogy antiszemiták legyenek és maradjanak, antiszemitizmusuk nem öröklődik, mégis milyen szépen lefedik újra és újra ezt a betegeskedő hazát.

Rejtőzködő antiszemita mára nem maradt országunkban, mert minden csatornán megerősítést kap, hogy ő nagyszerű magyar, zsidózzon csak bátran (bizonyos megszorításokkal, mert az Európai Uniót vezető zsidók kekeckednek), de alapjában véve szabadon és büszkén lehet antiszemita, hiszen kedvenc publicistái és politikusai is azok, aztán milyen szépen keresnek ezzel.

A fentiek miatt is valószínűtlen tehát, hogy egy elszánt zsidófaló megpróbál beszivárogni a Nyári Zsidó Fesztiválra, hogy ott fellépjen, szórakoztasson, sikert arasson.

Amikor a nem antiszemita oldal túltolja a demokratikus paranoiát, az egyáltalán nem vicces.

Ebben az országban és a környéken meglehetős számú, magyarságát mélyen megélő normális ember lakik, akik nem foglalkoznak napi politikával, megvetik és kerülik a nácikat, élik az életüket, és tényleg szeretik a hazájukat, mert ezt hozták otthonról, esetleg komoly retorziókban volt részük, mert magyarok voltak, mert magyarnak vallották magukat. Ahol magyarnak lenni szívás, ott egészen másképp hangzik a Himnusz vagy akár a leggiccsesebb népies műdal is, de a népzene mindenképpen, mert ott mi vagyunk a menekültek, zsidók, buzik és cigányok egyszerre, amit senkinek sem kívánok.

Ezeken a helyeken, főleg Romániában a létező szocializmus rettenetes évei alatt (melyekről Varga Miklóstól ugyan tudjuk, hogy itt voltak a legrettenetesebbek, de én hallottam ezzel ellenkező véleményeket is) a magyarok, a csángók nem a zsidókkal, németekkel vagy a portugálokkal szemben voltak magyarok, hanem az életben maradásukért, magukért. Még abban is biztos vagyok, ha valakit ebből a közegből meghívnak (nem hívták meg) a Magyar Szigetre, boldogan elmegy.

Ha valakinek Petrás János a testvére (nem az), akkor automatikusan nemzeti rocker lesz? Hobóval mintha nem egészen ez történt volna, meg egyébként is, ez a vérségi politizálás, ez az apák és fiúk színvonal maradjon már meg a szélsőjobb játszóterének, mert undorító és ostoba, nem beszélve iszonyú kontraproduktivitásáról.

Nyilván akadnak demokratikus suttyók is, de legalább médiaszinten ne reklámozzuk őket. Petrás Máriáról a feljelentő összehordott mindent, de ez már a feljelentők joga és kötelessége, a szűrő a lényeg, amin ez keresztülmehet, és bekerülhet egy szebb napokat látott napilapba. A jelenlegi állás szerint nettó hazugságok miatt mondták le a fellépését, amire a Muzsikás - nagyon helyesen - azzal reagált, hogy nélküle ők sem játszanak. A szedett-vedett vádakból mindössze annyi volt igaz, hogy a művésznő Döbrentei Kornél felesége, ami - ha bűn egyáltalán - minden bizonnyal magában hordozza büntetését.

Az antiszemitázás mocskos és alattomos eljárás, a megbélyegzés pontosan ugyanúgy pusztít a demokratikus oldalon, mint bárhol, kétségbeesett hülyék fegyvere. Nem állítom, hogy bárki is antiszemita lesz attól, hogy ezzel vádolják, de mindenesetre jó alap.

Ha már mindig egy elképzelt demokratikus és normális eljövendőre hivatkozunk, legyünk sokkal szigorúbbak önmagunkhoz.