Szokás szerint sokkal nagyobb zsivajt okozott az az idióta, Facebook-on indított kezdeményezés, amely az augusztus 20-i tűzijátékra fordítandó összeget az árvízkárosultaknak adta volna, mint amekkorát az egész agymenés egyáltalán megért. Imádom, amikor teljesen lényegtelen dolgokról társadalmi, sajtó vagy politikai vita, polémia kezdődik, mert elvonja a figyelmet az igazán fontos dolgokról, fölösleges indulatokat gerjeszt és rengeteg, egyébként másra hasznosítható energiát fogyaszt.
Mivel a dolognak nagyobb a füstje, mint a lángja - hogy stílszerűen utaljak a pirotechnikára -, rövid leszek:
1) A kezdeményezés elindítója szégyellje magát! Gondolom, elmerengett azon, hogy mi lehetne az az áldozat, ami neki magának nem kerül pénzbe, ellenben jó nagy csinnadrattát lehet vele okozni. Ennyire futotta.
2) Szorgos és bölcs népünk szellemi színvonalát és világnézetét mutatja, hogy ennyien csatlakoztak a mozgalomhoz. Ha mindazt az időt és energiát, amit kattintgatásra, lájkolásra és az ezzel kapcsolatos kommunikációra fordítottak, más, hasznosabb dologba ölik, akkor már eggyel közelebb lennénk ahhoz, hogy faszagányos gátakat építsünk folyóvizeink mellé, a mostaniak helyett.
3) A tűzijáték százmilliós nagyságrendje azt jelenti, hogy abból 20-30 millió visszaosztásra kerül párt- és magánzsebekbe. Ki az az idealista barom, aki azt gondolja, hogy majd szolidaritásból lemond Pártunk és Kormányunk erről a pénzről, nyolc év ellenzékben töltött pénzügyi gulág után?
4) Amennyiben valamelyest is hasznos segítséget akarnak nyújtani a polgártársak a bajba jutottaknak, akkor lesznek szívesek lemondani a napi csipszről és kóláról illetve ájszteáról, Strory és Best magazinról, szóval minden olyasmiről, ami tök fölösleges egy ember életében, és a pénzből hasznos holmit vásárolni vagy adományként elutalni valamelyik segélyszervezetnek (akkor is, ha egy előző posztomban ezt sem igazán pártoltam).
5) A tűzijátékot egyébként már régen meg kellett volna szüntetni, helyette esetleg DVD-n ki lehetne adni az elmúlt negyven év legszebb pillanatait (fő helyen a 2006-os kalamajkával), és a Magyar Köztársaság minden újszülött polgárának alanyi jogon juttatni, hogy ilyen volt, amikor még a semmire költöttünk el egy rakás pénzt. Mondom ezt a Riadt Háziállatok Egyesületének fogadatlan prókátoraként.
Jut eszembe: ha már forradalom van, az agyakban sem ártana rendet tenni.
