A pénteki napom nagy része - sosem építjük így fel a kapitalizmust, bakker - azzal telt, hogy elsősorban TaTa86 kollégával folytattam - a saját tevékenységemet is bőven beleértve - nem túl magas színvonalú vitát Fedor blogján, ráadásul az adott poszt témájától eléggé távol, ezúton is elnézést kérek érte a magam nevében.
Olcsó és méltatlan folytatás lenne azt írni, hogy "én voltam a hülye", meg hogy "idiótákkal nem érdemes vitatkozni", de közel sincs így, ugyanis - ahogy majd a későbbiekben kifejtem - sokat tanultam, többek között egy olyan kérdésemre is választ kaptam, amelyre évek óta keresem az elfogadható feleletet.
Az elmúlt hetek, hónapok legizgalmasabb szellemi kihívása annak a kérdésnek a megválaszolása volt, hogy vajon mi okozza a kormány pozitív megítélésnek változatlanságát a társadalomban. Nem önmagában a Fidesz töretlen népszerűségét - hiszen például a foci is népszerű hazánkban, márpedig a XXI. századi fogalmak szerinti labdarúgás nem is létezik Magyarországon -, hanem azt, hogy a Fidesz gyakorlatilag bármit tehet, az általuk elkövetett - a szocialistákkal összemérve - ugyanolyan vagy még nagyobb simlik, gazságok és hazugságok nemhogy nem verik ki a biztosítékot, hanem sok esetben még találkoznak is a szimpatizánsok helyeslésével.
Sőt tovább megyek: régóta nem értem, miért van az, hogy az antikommunista Pisták, és benne főként a fiatalabb - leghangosabban a huszonéves - korosztályok a szocialisták nyolcéves kormányzását, és különösen a 2006-2010-es időszakot, valami sötét, elviselhetetlen diktatúrának állítják be, miközben például a médiatörvény kapcsán a sajtószabadságért folytatott tiltakozást egyszerűen csak a balliberálisok hisztijének tulajdonítják.
Az okok egy részére már rájöttem, azokat ezen a blogon is többször fölfedtem már, ám az említett vita döbbentett rá a demokráciafelfogás kicsavarodottságának egyik fontos okára.
De hadd mondjam el ezt a három nappal ezelőtti szavaimmal (az elgépeléseket javítottam, a kiemelés tőlem):
Bármilyen furcsa például, én ma is tanultam, mégpedig tőled: rájöttem, hogy a te korosztályodnak a sajtószabadság azért nem kérdés, mert olyan korban nőttetek fel, amikor bárki bármit elmondhatott, leírhatott, UGYANAKKOR a 2006-os rendőri erőszak volt az első olyan esemény, amikor egy korábban teljesen természetesnek tűnő demokratikus szabadságjog korlátozásával találkoztatok, ezért ehhez mértek mindent, és a "virtualitás", valaminek a lehetősége ezért nem jelent számotokra fenyegetést. Ezt ma értettem meg, ez ma kristályososdott ki és lett teljesen világos a számomra. Ezt köszönöm.
Egy ideje már azt pofázom baloldali, balliberális vagy simán csak normális bloggertársaimnak és barátaimnak, hogy a saját gondolkodásmódunk mentén történő érvelés vagy felháborodás vagy meggyőzési szándék nem vezet sehova. És ugyanígy: ha bármely politikai erő valaha is le akarja váltani a Fideszt, először meg kell értenie annak szimpatizánsait, az ő gondolkodásukat. És ezen az sem segít, hogy innen nézvést idióták gyülekezetével van dolgunk, mert ezek a másként gondolkodók sokan vannak és például fegyelmezetten szavaznak.
És bár a meggyőzésükre nem sok reményt látok, legalább elgondolkodtatni néha már sikerül őket.