A hír: Három átlaglakásnyi irodába költözött Orbán. (Kicsinek találta elődjei 70 négyzetméteres dolgozószobáját, átköltözött a 180 négyzetméteres Nándorfehérvári terembe.)
Nem mintha zavarna, de elmondom, hogy tizedik éve lakom, élek a párommal kevesebb, mint 35 négyzetméteren.
Lakom. Élek. Nem dolgozom (bár nem egyszer azt is), bazdmeg, hanem lakom. Élek. Eszem, alszom, szarok, főzök, mosok, tévét nézek, blogot írok. Ott tartom a könyveimet, a legfontosabb irataimat, a ruháimat, láttak már lakást, tudják, miről beszélek.
Az "irodám", a szobám, ahol munkaidőben többnyire dolgozom, cca. tíz négyzetméter. Van benne négy szekrény, egy íróasztal, egy kihúzható kanapé és egy dohányzóasztal. A szabad parketta felület úgy két-két és fél négyzetméter. Képzeljék, ha jön hozzám valaki, nem egyszer ezen a talpalatnyi helyen fogadom.
Ráadásul, Orbán Viktorral ellentétben, az irodámhoz kapcsolódó munkám java része nem abból áll, hogy gondolkodom, meg beugrom néha nyakkendőt kötni, meg esetleg tárgyalni. Nem keveset adminisztrálok, tehát tényleg kell(ene) a hely a papíroknak, az iratrendezőknek.
Jut eszembe, szegény hülyének még számítógépre sincs szüksége, bármennyire is nyomatja mostanában ezt a Facebook-imágót, azért az nyilvánvaló, hogy fogalma sincs a XXI. századi (számítás)technikáról.
Nem tehetek róla, de rohadt mód funkcionalista vagyok, a státuszszimbólumok használatától, a megalomán gondolkodásmódtól teljesen mentes. Emiatt is leszarnám, hogy Orbán a Nándorfehérvári termet rendeztette be magának, ha valóban szüksége lenne rá. Hetven négyzetméteres szobája volt. Emberek százezrei élnek kevesebben. Neki a gondolkodáshoz, egy-két tárgyaláshoz, meg a ceruza végének rágcsálásához nem volt elég. Kellett a Parlament bazi nagy és bazi híres terme, amelynek benne van a nevében is: nem szoba, pláne nem dolgozószoba, hanem terem. (Ezen a kietlen szellemi pusztán már semmi sem terem.)
Megalomán kerti törpe.
