Magyaridióta

Ha az idiotizmusból energiát lehetne nyerni, nagyhatalom lennénk.

Te mondád

Egy gyermektelen polgár gondolatai

2011.04.02. 23:05 idelle

És nem csak gyermektelen, hanem még csak nem is házas: élettársi kapcsolatban él. Tíz éve vállalkozóként próbál boldogulni. Mindemellett ráadásul még balliberális politikai orientációjú is, néhány kommunista ideológiai elképzeléssel.

Ez a poszt nem csak a gyerekek után járó szavazati joggal foglalkozik, de annak hajtogatása volt megírásának közvetlen kiváltó oka.

Természetszerűleg sokan kérdezik tőlem is, hogy mikor lesz nálunk gyerek vagy lehet-e egyáltalán és nem ilyen okból nincs-e még. Azt például kevesen kérdezik meg, akarunk-e egyáltalán, pedig az az igazság, hogy nem.

A miért nyilván nem tartozik senkire, de ha már beleharaptam, a poszt végén erre is kitérek majd.

(képinnen)

Having a child

A gyerekvállalás melletti többnyire emocionális alapú érveket ismerem: a gyerek a szemünk fénye, életünk értelme, jövőnk záloga, továbbélésünk kulcsa.

Ezek az érvek régóta nem hatnak rám. Nem akarok nyomot hagyni magam után, mert úgy gondolom, földi létünknek nem ez a célja, értelme és lényege. Az életem értelme, a jövőm záloga nem a gyerek, hanem az, hogy akarok-e, és ha igen, tudok-e emberként, hasznos tevékenységet végezve élni. 

Nyilván lesznek olyanok, akik erre föl majd felteszik azt a roppant álságos kérdést, hogy mi lenne az emberiséggel, ha mindenki így gondolkodna?

Nos, az emberiséget a Földön eddig élt fajok legkártékonyabbjának tartom, de felejtsük most ezt el. Bolygónkon jelenleg hétmilliárd ember él. A faj kihalása nem a nem szaporodás miatt élő probléma. Azt meg, hogy mi lesz a magyarsággal a szaporulat drasztikus növekedése nélkül, megfordítom: mi lesz a magyarsággal önmagában a szaporulat drasztikus növekedésével?

Tudom, sokan megköveznek majd ezért, de a szaporodás vágya egy genetikai kód, hiába tesszük mellé az emberi tudatot és érzelmeket. A genetikai kódok jellemzője pedig az, hogy bár - ideig-óráig vagy sokáig vagy véglegesen - elnyomhatók a tudat által, de általában uralják az életünket.

Kicsit finomabban és a másik oldalról: a gyerekvállalással összefüggésben a következő - kölcsönbe vett - gondolatsor fejezi legjobban, mit gondolok a dologról:

"A családalapítást nem tartom kötelező közjónak. Az neveljen csak gyereket, akinek ez fontos. Mert a gyerek nem társadalmi tervgazdaság végterméke, hanem lelke van.".

Lesz-e szőlő, lesz-e lágy kenyér

Az aggodalmaskodók aggodalmaskodásának leegyszerűsített összefoglalása: ha nem lesz elég gyerek, ki fogja megtermelni a nyugdíjunkat? Mert ha nem lesz, aki megtermeli,  akkor éhen fogunk dögleni.

Egyrészt a magam részéről nem aggódom.

Másrészt olcsó poén lenne előjönni a magánnyugdíjpénztári pénzek laza mozdulattal történő ellopásával, de ugyanígy olcsó poén lenne visszautalni simonmondja megfogalmazására is: ja, hogy azért és csak azért kell gyereket nemzeni, hogy legyen, aki megtermeli a nyugdíjunkat, aha...!?

Érdekes módon, az ilyen tematikájú beszélgetésekben vagdalkozásokban senki sem veti fel azt, hogy az átlagembernek jelenleg vért kell pisálnia, ha fel akar nevelni akár csak egy gyereket is, mert olyanok a munkalehetőségek. A fizetések. A megélhetés.

A nemzet vagy általában bármelyik emberi közösség megmaradásának önmagában nem a reprodukció a záloga, hanem olyan gazdasági-társadalmi környezet megteremtése, amelyben a házaspárok (vagy: apu-anyu, vagy: anyu-anyu, vagy: apu-apu) nyugodtan reprodukálhatnak, nevelhetnek gyereket, mert látják, hogy az utódok életfeltételei is megteremthetők.

Mert - félreértés ne essék - önmagában az ifjabb nemzedékek iránti fogadókészsége általában azoknak is megvan, akik maguk nem akarnak szaporodni. Én például szó nélkül fogadom a gyerekvállalás kedvezményeit, azt, hogy az általam is fizetett adókból kedveznek a gyerekeseknek, és ha pikírt akarok lenni, még azt is, hogy bár egy étteremben mondjuk nem lehet dohányozni, de lehet a gyerekeknek visítva rohangálni, sőt még azt is, hogy majd a most édibédi gyerekek fogják kitúrni a korosztályomat a munkahelyekről.

Szavazati jog

Egyszerűen elintézhetném azzal, hogy a gyerekek után járó szavazati jog kérdésének felvetése kizárólag a Fidesz szavazatmaximálási törekvéseit szolgálja, abból kiindulva - hasonlóan a határon túli magyarok szavazati jogához -, hogy a gyerekesek inkább Fidesz-szimpatizánsok.

Mert ez a lényeg, akárki akármit hazudozik össze és próbálja (ál)tudományos alapon megközelíteni a kérdést.

De ha mégsem állnék meg itt, akkor is van egy-két olyan válasz, amely nevetségessé teszi a gyerekek szavazati jogáért kardoskodók érveit.

Az egyik felvetés, hogy a gyerekek érdeke jelenleg nem rendelkezik képviselettel a politikában. Igen? Akkor mit csinálnak a kedves pártok? És ha most nincs képviseletük, de a gyerekek után járna szavazati jog, akkor hirtelen elkezdenének a "gyerekekben" gondolkodni? Vagy úgy lenne, hogy Kovács Béláné - tudván, hogy a gyereke után járó szavazati jog is a kezében van - a saját nevében A pártra szavaz, de a gyereke nevében meg B pártra? Furcsa. Hihetetlen. Hülyeség.

A másik okostojás felvetés az egy ember-egy szavazat elvre való hivatkozás, mely szerint a gyerekek azok, akik - mivel nincs szavazati joguk - kimaradnak a demokrácia nemesnek nem mondható játékából. Na most, ha anyuci szavaz Pistike helyett, akkor kinek az elképzelése szerint szavaz? Megbeszéli otthon a gyerekkel a pártok politikai programját? Vagy csak simán a saját elképzelései szerint szavaz, ami a valószínűbb? És ha ez utóbbi, akkor nem azáltal sérül-e az egy droid-egy szopás elv, hogy anyucinak egyből két  (sok) szavazata lesz?

Nem utolsósorban pedig - ősi magyar szokás szerint - sikerült megint két különböző társadalmi csoport közötti álkonfliktust bevonni az "érvelésbe", amikor is azt mondják egyesek, hogy például:

teljesen jogos az az igény hogy egy 5fős (2 felnőtt, három gyermek) család nagyobb sújjal szólhasson az ország alakulásába, mint egy ugyancsak 2 felnőtt főből álló gyermektelen / nyugdíjas házaspár.

Hadd kérdezzem már meg: hol ütközik az én gyermektelen érdekrendszerem a gyermekesekével? Megmondom: sehol. Álprobléma. Álérv. Álpropaganda.

Gyermektelen köcsögök

Megszoktuk már. Megszoktam már, bár elfogadni sohasem fogom tudni. És ez már nem a gyermekes-gyermektelen kérdés. Ez az a rákfene, ami legalább ezer éve rágja ezt a népet. Az, hogy amikor értelmesen kellene gondolkodni, akkor a leegyszerűsítő világképünkkel keresünk egy egyszerűen kommunikálható ellenséget, vagy kevésbé hisztisen: elkezdjük megmondani másoknak, hogy a Nemzet érdekében hogyan kell helyesen viselkedni.

Megígértem, hogy felfedem az okokat, miért nem akarok (akarunk) gyereket.

Az egyik a financiális bizonytalanság: megértünk már olyan időt, amikor tíz deka párizsira sem volt pénzünk. Én elviselem az éhezést, de nem bírnám elviselni, ha a gyerekemnek kellene.

A másik az érzelmi-tudati bizonytalanság. Ha csak azt tudom átadni a gyerekeimnek, amit a nagyszüleimtől, szüleimtől örököltem, nevezetesen, hogy légy tisztességes és ha valamiről úgy gondolod hogy fehér, akkor se mondd, hogy fekete, ha a megélhetésed függ tőle, akkor mi várna a gyerekemre, főleg ebben az országban?

És harmadszorra: ha azt gondolom, hogy van egy fölöttünk álló rendezési elv, akkor nem úgy van-e, hogy akkor is lesz gyerekem, ha most úgy gondolom, hogy nem akarom? Vagy akkor sem lesz, ha akarom? Akkor meg miért állítsam a gondolkodásom középpontjába a gyerekkérdést?

Livin' on the edge

Ide születtem. Ezt örököltem. Ez az idiotizmus ömlik rám. Ránk. Ebben az országban mindig is szellemi perioikosz leszek.

Mondtam már, hogy legutóbb, amikor munkanélküli voltam, egy baráti házaspárnál bébiszitterkedtem?

17 komment · 1 trackback

Címkék: gyerekek seggfejmagyar kénegondolkozni csakafidesz szavazamagyar

A bejegyzés trackback címe:

https://magyaridiot.blog.hu/api/trackback/id/tr822794582

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Legyen gyerekem? Vagy ne legyen? (8.) - A "nem" 2011.04.03. 21:33:42

"Találkoztam olyan férjekkel is, akik nem akarták, hogy a feleségük a babaszobában töltse azokat az éveit, amikor a legvonzóbb, legcsinosabb. A gyermektelenség lehetővé teszi a társasági életet, a szórakozást, a kényelmet." (Foster B. Zincke ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

oszi-papa 2011.04.03. 11:47:05

Nagyon gyerekpárti vagyok (5 gyereket neveltem fel, ma is támogatok egy négygyerekes családot)de a szavazati joggal abszolúte nem tudok egyetérteni.
Viszont a gyerek nem vállalásának gazdasági okaira hivatkozni rendkívül álságosnak tartom: ez nem ideológiai, sem gazdasági kérdés! Gyerekeket az ember nem azért vállal, mert a család, vagy a társadalom elvárja, hanem mert az ember - az asszony - ellenállhatatlan vágyat érez, hogy gyerekek, a saját gyerekei vegyék körül, akikről gondoskodhat, szerethet, és a szeretetre, a jó életre nevelheti őket.
Németországban élek és döbbenten látom, hogy faluhelyen - ahol a gyerekvállalás hagyományos alapérték - arra való hivatkozással nem vállalnak egynél több gyereket, vagy egyet sem, hogy az nagyon sokba kerül. A mi magyar felfogásunk és tapasztalataink szerint ez képtelenség, hiszen ez az ország Európa és így a világ egyik leggazdagabbja, ezek az emberek pedig kifejezetten jómódúak. Ha ilyen relációban nézzük - ezt magyarok sosem akarják megérteni - Magyarország még a jelenlegi helyzetében is a világ leggazdagabb 50-60 állama között van, az életszínvonala pedig minden politikusi handabandázás ellenére is magas. (Érdemes lenne egy kicsit közgazdászszemmel is nézni a kérdést, ha már arra hivatkozunk.)
A kérdésre, miért nem akarnak az északi-nyugati világban az emberek gyereket vállalni korántsem olyan bonyolult a válasz, mint sokan éreztetni szándékoznak! A válasz egyszerű: az ok az önzés!
Ezen belül a 100 év alatt kivívott női emancipáció, ami karrierépítésbe hajszolja - teljesen feleslegesen - a nőket, ezzel alkalmatlanná téve őket a gyereknevelésre, teljesen megváltoztatta a társadalom szerkezetét, a tipikus szerepeket: a család, mint a társadalom alapsejtje lassan felbomlik, és megszűnik.
A fiatal férfiak eleve úgy állnak hozzá, hogy nekem a család, az asszony teljesen felesleges az én kellemes életemet csak ne zavarják. Na jó, ha nagyon akar az a nő élhet velem, de el nem veszem, és ha gyereke is lesz tojok rá, az ő baja! Így aztán egyre kevesebb a házasság, ami van az is felbomlik.
Konklúzió csak az amit sokan megírtak már: az európai őslakosság lassan eltűnik a bevándorolt afrikai-ázsiai utódok között, és ezeknek a fajta kultúráknak mint ez a nagy keresztény-magyar semmi jövője nem lesz, mivel nem lesz aki megértse, nem lesz kivel tovább építeni. De sebaj, az emberiség azért tovább fog szaporodni, csak legfeljebb nélkülünk.

Renszarv 2011.04.04. 11:47:55

@oszi-papa: az alapján extrapolálni, hogy jelenleg Indiában és az arab országokban nagy a népesség szaporulat, és ebből a "keresztény-magyar" kultúra végét jövendölni elég túlzónak, a realitásoktól igen távolinak érzem. A gazdasági fejlődéssel párhuzamosan a nép szaporulat úgy tűnik mindenhol elkerülhetetlenül csökken, vagy természetes módon, vagy állami politika révén (Kína). Azok a korok, amikor minden harmadik ember európai volt, elmúltak, de nem hiszem, hogy az lenne a normális, ha az maradt volna hosszú távon.

Humperdickk · http://kikellennekjonni.blog.hu/ 2011.04.04. 13:57:30

A gyerekcsinálás nem lehet pusztán genetikai kód, hiszen ez az okoskodás figyelmen kívül hagyja az emberi elme működését. Az emberi elme létrejötte óta márpedig nem csak a genetika törvényei érvényesülnek: ha így lenne, minden nőnek annyi gyereke lenne, amennyi kihordására élete során lehetősége van, azaz a jelenlegi életkilátások mellett évenként eggyel számolva akár negyven is. Másrészt viszont pusztán az elme megfontolása sem érvényesülhet: a "minek szaporodjak, úgyis meghal" logikus érve ugyanis agyoncsapná a szaporodását annak, aki így gondolkodik - tehát
kihal az ilyen ember.

Mivel én is az elmémmel gondolkodom, ám mégis van gyerekem, de (egyelőre) csak kettő, azt gondolom, hogy létezik olyan, hogy sem az elmém, sem a kromoszómáim nem ugatnak bele. Megítélésem szerint a gyerekvállalás tehát bonyolultabb kérdés annál, hogy "elvekkel", "racionális érvekkel", horribile dictu "extra szavazati jogokkal" közelítsük meg.

Nyilván el fog jönni az idő, amikor megértjük majd, miért kell gyereket csinálnunk. Addig viszont gyereket KELL csinálnunk, hátha az unokánk unokájának az unokájának a satöbbije majd tudni is fogja, mivégre. Ez elég sovány, de nincs alternatívája.

idelle · http://egymondatban.blog.hu/ 2011.04.04. 15:37:08

@Humperdickk: "Nyilván el fog jönni az idő, amikor megértjük majd, miért kell gyereket csinálnunk."

én már értem.

ezért írtam a harmadik okot.

és ezért is nem KELL. csak nem akartam errefelé vinni a posztot. :)

oszi-papa 2011.04.05. 08:45:03

A gyerekvállalás nem politikai, nem vallási, nem gazdasági és nem filozófiai kérdés! Ha már az megette a fene!
A gyerek nem csak gond és kötelesség, hanem sok-sok öröm forrása!

Humperdickk · http://kikellennekjonni.blog.hu/ 2011.04.05. 10:18:48

@idelle: a harmadik ok nem pont válasz a felvetésre. A fölöttünk lévő rendezési elv (ha van) ugyanis nyilvánvalóan azt akarja, hogy szaporodjunk. Persze lesz, aki nem szaporodik, pedig kéne neki, mint hogy olyan is van, aki viszont igen, holott nem kéne. (Nem, még véletlen sem a cigányokra gondoltam. Ha muszáj valakire, akkor már inkább a magyaridiótákra.) Ettől még a többség szaporodik, nyilván. A lényeg, hogy az értelmetlen szaporodás jelenti az egyetlen esélyt arra, hogy egyszer majd világos legyen, mi az értelme a szaporodásnak. Ez tényleg szopás, de ez van. :)

idelle · http://egymondatban.blog.hu/ 2011.04.05. 13:05:59

@oszi-papa: "A gyerekvállalás nem politikai, nem vallási, nem gazdasági és nem filozófiai kérdés! Ha már az megette a fene!"

ezt mondom én is: alapból az egyik legfontosabb ösztön.
amelynek működése mérlegelhető és kontrollálható a tudat által. egyeseknél.

"A gyerek nem csak gond és kötelesség, hanem sok-sok öröm forrása!"

1) így teszi a tudat elviselhetővé a sok-sok gondot és bánatot.
2) ahogy az egyik anyuka ismerősöm agitált: "A gyerekvállalás jó: minden héten van legalább harminc másodperc, amikor úgy érzed, megérte." Aztán ahogy nőttek a gyerekei, úgy nőtt ez az időintervallum is: ha jól tudom, most már harminc percnél járnak. :-)
3) próbálj meg meggyőzni egy vegetáriánust arról, hogy hasznosabb lenne, ha enne húst. nem nagyon fog menni, pedig tényleg így van.

idelle · http://egymondatban.blog.hu/ 2011.04.05. 13:12:13

@Humperdickk: a harmadik pont utal a válaszra.

most jön az, amit szerettem volna elkerülni, a vallásfilozófiai értekezés... :-)

a keresztény Isten pl. ki is adta a parancsot, hogy szaporodjunk és sokasodjunk, de ugyanez például a keleti vallások egy részénél nem cél, sőt: az a cél, hogy elszakadjunk az anyagi léttől, ily módon a végső cél - ez persze erős leegyszerűsítés -, hogy többet nem jöjjünk le a Földre.

a "szaporító" Isten esetében a hívők úgy is gondolják, hogy a szaporítás is Isten műve, mások meg úgy, hogy a születés az akarat és a másik lélekkel történt megállapodás eredménye.

de tkp. mindkettő esetében igaz lehet, hogy ha meg kell történnie, akkor meg fog. én ezért SEM aggódom. ha mégis jön, tudni fogom, mit tegyek. :)

oszi-papa 2011.04.05. 14:18:03

@idelle: Persze a színvaknak nem is lehet elmagyarázni a türkizkék és a rózsaszín közötti különbséget, de nem is kell, fölösleges! Ha valaki teóriát akar gyártani azért, hogy mit miért nem akar, az sikerülni is fog: csak hogy ez nem teória csak lustaság kérdése.
Ami az idézett anyukát illeti, őt nagyon sajnálom, neki tényleg kér volt szülnie, és az ilyenek jobban is teszik ha nem teszik.

Humperdickk · http://kikellennekjonni.blog.hu/ 2011.04.06. 09:35:07

@idelle: értelek, de én nem keresztény szakácskönyvből főzök. Meg másmilyenből sem. Tkp. főzni sem főzök, azaz negligálom ezt a vallás-kérdést: mindhez el kéne hinni valami nagyon idétlent, és az nekem nem megy. Én csak mint gondolkodó ember gondolom, hogy nem normális, hogy volt ez az ősrobbanás, aztán széjjelmegy minden a vérbe, miközben én meg láthatóan vagyok, mint m indezen gondolkodó lény. Valami itt nem kóser, és mivel én nem tudom kitalálni az okát, továbblököm a problémát. Abból nem lehet baj, mert ha lehetne, már kiderült volna... :) (Ja, mondtam, hogy hivatalban dolgozom? :))))

idelle · http://egymondatban.blog.hu/ 2011.04.06. 12:34:38

@oszi-papa: "Ha valaki teóriát akar gyártani azért, hogy mit miért nem akar, az sikerülni is fog: csak hogy ez nem teória csak lustaság kérdése."

és ugyanígy: ha valaki teóriát akar gyártani azért, hogy valami miért csodálatos, miközben esetleg nem az, az is sikerülni fog. ez sem teória, hanem önámítás és önigazolás kérdése.

ne sajnáld, minden a legnagyobb rendben van náluk. a szokásos szarokat leszámítva. :-)

De hová tűnt Columbo felesége? 2011.04.13. 00:10:03

Érdekes téma, érdekes (jó) írás és (szerintem legalábbis) egy igen érdekes személy (ti. a szerző).

A gyerekvállalás (elsősorban) nem financiális jellegű kérdéskör. Van köze hozzá, de súlya nem oly nagy. Sokkal mélyebb ez annál, mintsem hogy az döntse el, tudok-e venni 10 deka helyett 15 deka párizsit vagy sem.
A gyerekvállalás nem ösztön. Neve is mutatja: vállalás, ami már tudatos cselekedet. Ahol persze "becsúszik", mert egy ösztönből (vágy által) művelt (kétségtelenül igen kellemes) tevékenység eredménye ott összeköthető az ösztönnel, de még itt is van döntési lehetőség.

Mindig is voltak/vannak/lesznek olyanok, akiknek sok gyermeke van, pedig egyáltalán nem való nekik gyermek. Mert nem értenek hozzá, nincs hozzá lelkük, vagy egyszerűen csak nem tudnak szeretni (másokat, magukat igen).
Ehhez képest sokan vannak, akiknek nem lehet, vagy csak egy, esetleg kettő lehet, pedig mindent odaadnának azért, hogy 3-4 kia lurkó szaladgáljon a kertben.
Kevesebben, de vannak olyanok is, akik nem akarnak gyermeket vállalni, pedig megtehetnék (egészségesek, van párjuk), de mégis a gyermektelenség mellett döntenek. És ezek között vannak olyanok, akik ezt megbánják - de már későn.

- "...2) ahogy az egyik anyuka ismerősöm agitált: "A gyerekvállalás jó: minden héten van legalább harminc másodperc, amikor úgy érzed, megérte."..."

Erre nehéz mit mondani, annyira hihetetlenül hangzik egy anyukája szájából. Heti 30 másodperc? Gondolom, tréfált, vagy csak szimplán fáradt lehetett.
Ha nem, akkor oszi-papával tudok egyetérteni: sajnálom az anyukát, de leginkéább a gyerekét/eit. Nem hogy minden, semmi sincs rendben náluk. :-(.

Szülőnek lenni csodálatos dolog - a nap legváratlanabb pillanataiban tudnak elkapni a boldogsághullámok.

Vallás? Filozófia?
Hogy létezne egy rendező elv (Isten kiadta a parancsot?), egy eleve megadott algoritmus, ami kódolja hogy szaporodjunk és sokasodjunk? Ez igaz lehet az egysejtűekre, meg az alacsonyabb rendű, tudatnélküli fajokra, akik ösztönlények, vagy még azok sem. De az emberre nem igaz. Ugyanennek a rendező elvnek terméke az ember is, ergo ez a kód (az ember minden gondolata) onnan (Isten esetén tőle fakad).

S mivel egyik sem tökéletes: sem a rendező elv, amit tekintsünk a statisztikai véletlennek, meg evolúciónak; sem pedig Isten nem az. Mindkettő (vagy egy, ez felfogás kérdése talán) tökéletlen, így minden alkotása is az, az ember is.

Ez a rendező elv szerintem létezik, de nagyon bízom abban, hogy az egyén döntésének szabadságfoka azért a magas. Az eleve elrendeltetés elvét nem tudom kedvelni.

Az ember mérlegeljen, aztán döntsön és cselekedjék. Mindenki belátása szerint. Aki vega, az ne egyen húst, ha nem akar.

Dr. No 2011.04.18. 15:27:35

Megrögzött, és az idő haladtával egyre csökönyösebb individualistaként úgy gondolom, hogy a legnagyobb próbatétel, amit az ember az életben vállalhat - ha tudatosan vállalja -, a gyerek. Ha gyereket vállalsz, ott aztán tényleg elválik a szar a májtól. Ha tudatos vagy, akkor magaddal kell szembenézned: egyrészt, mit bírsz (mit engedsz meg, mikor és mennyire fáradsz, állod-e a szavad, tényleg kitartó vagy-e stb.), másrészt tudnod kell, hogy amit a gyerekedben a legjobban utálsz, az mind a te saját hülyeséged egy nagyítóüvegen keresztül.

Ha gyereked van, sosem unatkozol, és életed egyik legnagyobb kalandjában lesz részed. (És itt most nem térnék ki arra, hogy mennyire el is lehet az egészet baszni, a legjobb szándékokkal.)

Peredhil 2011.04.28. 02:01:16

@Zébácsi: No meg Oszi-papa: Először nem akartam reagálni, később meg nem volt időm, mert az április furulyafellépésekkel, táncfellépésekkel, fogadóórákkal, kiújuló (bár enyhébb) allergiákkal, határidős melókkal és nem utolsósorban a húsvéttal gyorsan lepörgött.

Én vagyok az anyuka, akinek a szájából elhangzott a "30 másodperc".
Három csodálatos kislány anyja vagyok. Az egyiket én szültem, a második meghalt, a harmadikat örökbe fogadtuk. A maga módján mindegyik csodálatos, ragyogó csillag, égi ajándék, leírhatatlan, semmihez sem fogható, elbűvölő titkokkal és tehetségekkel megáldott, gazdag ajándék.
De aki elém áll, és elkezd arról regélni, hogy a gyereknevelés hétköznapi pillanatai csupa könnyed balettlépés, csupa éteri öröm,azt körberöhögöm. Vagy elhúzom a szám. Mert az hazudik. Zébácsi maga írta, hogy a nap legváratlanabb PILLANATAIBAN... Ezt mondtam én is.
A másik pillanatban -- és ebből van a több...vagy nálatok nem? -- meg előkerül az eltitkolt ellenőrző, a kefírespohár az ágyból, az osztályfőnök telefonhívása, a be nem vett fogszabályzó, a meg nem mosott fog, a papucsom talpa, ami a konyhakőre ragad, mert egy rohadt kakaófoltot nem lehet föltörölni 13 évesen, az adott hónapban harmadszor elvesztett buszbérlet, a házi feladat, amit képtelenség megtanulni, a hétfői matekverseny, amire vasárnap este 10-kor jut eszünkbe felkészülni... vagy amint a két égi csillag üvöltve épp egymást gyilkolja... jaj, hadd ne soroljam...

Ez nem azt jelenti, hogy elcserélném őket bármiért.
Ez nem azt jelenti, hogy megbántam bármit is.
Ez nem azt jelenti, hogy lenne nélkülük élet.

Ez mindössze csak annyit jelent, hogy én be merem vallani -- mert annyira szeretem őket, hogy tudom: ez a vallomás nem csorbít semmit a szereteten -- hogy rohadt fárasztó.

Úgyhogy ne sajnáljatok engem semmiért. Irigylésre méltó vagyok. A gyerekeimért is, és az őszinteségemért is, ami engem éppen úgy felszabadít, mint a gyerekeimet.

És igen, lehet, hogy ez a fáradtság megéri... talán megéri... tuti, hogy megéri... De rohadt fárasztó. Ne farizeuskodjunk, kérem. És ne értsünk félre egy poént, ha kérhetném, mert manapság egyre nagyobb szükség van az iróniára (nem csak a gyereknevelés terén).

Peredhil 2011.04.28. 02:12:06

Előző -- kissé hosszúra sikerült -- kommentem egyébként természetesen nem érinti a blogbejegyzés lényegét (csak néhány más kommentre reagált).

A bloghoz annyit, hogy ha valaki, hát én igazán tisztelhetem idelle döntését -- nem az igent vagy a nemet --, hanem saját erői becsületes felmérését.
Mert immár kilencedik éve segítek emészteni legkisebb lányomnak az örökbefogadás (értsd: az ő szempontjából a róla való lemondás) tényét.

Idelle döntésének lényege is a -- magához és másokhoz való -- őszinteségben, és tisztességben rejlik.
(Nem igazán a gyerekvállalásban vagy -nem vállalásban, hanem hogy az igent vagy a nemet mi alapján mondja ki.)

Nem "isteni szentség", nem "gazdasági megfontolás", nem "életem nagy kalandja a gyerek", nem "biológiai kód", nem "fajfenntartás"...hanem ezek egyikének, egyikének-másikának vagy akár mindegyikének mérlegelése alapján meghozott, tisztességes, magához és másokhoz őszinte, felelősségteljes döntés -- ez a lényeg... hm.. Uraim.

De hová tűnt Columbo felesége? 2011.04.28. 09:06:47

@Peredhil:

Kedves Peredhil,

köszönöm, hogy válaszoltál.

Kicsit olyan érzésem van, hogy kommentemet sikerült egy picit félreértened, és talán túlzottan a lelkedre venned. Kérlek ne tedd, mert nem volt ilyen szándék. Sajnálom, ha esetleg megbántottalak, ez egyáltalán nem volt cél.

Mint ahogy itt idézett mondataim mutatják is - vonatkozó soraimban konkrétan érezhető a csodálkozás és a feltételes mód:

"Erre nehéz mit mondani, annyira hihetetlenül hangzik egy anyukája szájából. Heti 30 másodperc? Gondolom, tréfált, vagy csak szimplán fáradt lehetett.
Ha nem, akkor oszi-papával tudok egyetérteni: sajnálom az anyukát, de leginkéább a gyerekét/eit. Nem hogy minden, semmi sincs rendben náluk. :-(."

Azt javaslom, olvasd vissza a bejegyzéseket, kezd azzal, amiben a heti 30 másodperc először felbukkan -erre reagált Osz papa is- és ízlelgesd a szavakat.
A negatív kicsengés nem a mi kommentjeinkben van.

És én inkább így fogalmaznék: a gyerekvállalás jó: minden héten van legalább harminc másodperc, amikor úgy érzed, nem egérte meg.

Amit pedig válaszodban írtál, az tiszteletre méltó és becsülendő.

Vigyázz magatokra továbbra is, és kívánom, ohgy legyen erőd, bátorságod és derűd az élethez.

Üdv:
Zébácsi
(3 gyermek apukája)
süti beállítások módosítása