Mottó: "Az igazi megszállott élsportoló soha nem tudja abbahagyni. Senna: neki is volt családja, többszörös világbajnokként nem tudta abbahagyni, pedig voltak baljós előjelek azon a hétvégén. Vagy pl. Niki Lauda: egyszer már kihúzták az égő autóból, mégis visszaült. Ezek az emberek olyan dimenzióban élnek, amit mi, 'földi halandók' soha nem fogunk megérteni, ne is próbálkozzatok vele." (Facebook bejegyzés)

De azért mi, földi halandók tudjuk, hogy a valóság egyáltalán nem ilyen heroikus, patetikus és ezoterikus. Ugyanis arról van szó, hogy minden megszállott mentálisan sérült. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Erőss Zsolt szenvedélybeteg volt. A szenvedélybetegek nem képesek reálisan felmérni a lehetőségeiket, az életüket, a körülményeiket, a cselekedeteiket. Erőss Zsolt a saját szenvedélybetegségének áldozata lett.

És itt le is zárhatnám a dolgot, nem kell ezt túlmagyarázni, nem vagyok sakálhiénakeselyű médiamunkás, akinek mindenről az jut eszébe:

Igen ám, csakhogy vannak nem kevesen, akik kizárólag a "nem-földi-halandó"-inerciarendszerben képesek szemlélni az ilyen ügyeket. A legeklatánsabb példa a Geréb-ügy: abban is egy heroizált megszállott a főszereplő, akire ezrek néznek fel, akit ezrek tekintenek példaképüknek, tanítójuknak, szentjüknek, miközben az ő esetére is igaz, hogy egy mentálisan nem teljesen ép ember sok elemében irracionális cselekvéssorozatáról van szó.

Ilyenkor jön persze a "Te ezt nem értheted"-érv, ami aztán nyílegyenesen mutat a vallásosság irányába. A hívők nyilván azon a terepen érzik igazán jól és elemében magukat, mert a hittel nemcsak nem lehet, de nyilván nem is szabad vitatkozni.

Tudják, az autóvezetésre, a közlekedés közbeni viselkedésre van egy mondásom: "ezt a versenyt az nyeri, aki hazaér". Ebben a percben behozhatatlan előnyöm van Erőss Zsolttal szemben.

* A címadásnál saját magammal is vitában álltam, de aztán meggyőztem engem.