"Ki minek nem mestere, gyilkosa az annak" - szokta volt mondogatni apám, ha kontárral, kontárkodással találkozott.
Múlt heti hír, de szarrá röhögtem magam rajta: a West End munkatársai tettek javaslatot a Margithíd lezárása következtében kialakuló közlekedési probléma megoldására.
Kezdem távolabbról: biztos bennem van a hiba, de szerintem egy ilyen kaliberű feladatra azért illene jól és időben felkészülni. Úgy sejtem, nálunk kevésbé (vagy egyáltalán nem) idióta helyeken először is tudják, hogy mit kell megcsinálniuk. Az mennyi pénzbe fog kerülni. És mennyi ideig tart. Ezalatt mekkora forgalmat kell kezelni (akár naponta, darabszámra lebontva). És hogy azt hogyan lehet optimálisan megoldani.
Mi először is nem tudjuk, mit akarunk csinálni (akarunk-e valamit csinálni) egyáltalán. Ha már a nyakunkba omlik a dolog, akkor nagy nehezen nekiveselkedünk. Hogy mennyiért, az mindig attól függ, sikerült-e megállapodni a pártoknak a lenyúlható rész nagyságáról, illetve, hogy milyen közel vannak a választások. Aztán a pénz lenyúlásánál tovább már nem is nagyon jutnak az elv- és polgártársak. Az eredmény kivétel nélkül idiotizmus, slendriánság, káosz.
A "nemtudom" eredménye legtöbbször a kapkodás is, az "ötletelés", ilyenkor képesek kitalálni fővárosi aszfaltbetyárok pl. olyan faszságot (nem tudom szebben mondani, sajnálom), mint hogy építsünk pontonhidat, mer' az jó. Biztos azért mondják, mert romantikusnak tartják. Vagy mert olyan katonás. Ellenben, hogy nem láttak még olyat élőben, az is biztos.
A pontonhíd remek találmány, mindösszesen két baj van vele: egyrészt borzasztó lassú rajta a forgalom, másrészt akadályozza a vízi forgalmat. Tehát a Margithíd forgalmának kezelésére egészen egyszerűen alkalmatlan!
A teljes pontonhíd építéséhez képest persze a westendesek javaslata egy fokkal jobb. Elvben. Már legalábbis hajózási szempontból. Egyébként ők meg bevinnék a forgalmat a Margitszigetre. Brilliáns elmék.
Ha üzletközpontot szeretnék építeni a Váci úton, a westendes csapat lenne az első, akikhez fordulnék. Ha városképet akarnék csúfítani, már hívnám is őket. De hogy mi közük van a Margithídhoz, azt nem tudom. Ilyen erővel tehetne javaslatot a Pozsonyi úti Bécsi Szelet vendéglő felszolgálója, vagy a Radnóti utcai lottózó bérlője.
Javaslatom azért nekem is van. Előtte csendben megjegyzem - hozzátéve, lehet, hogy ez ügyben nem egyedüli hunyó a West End gárdája -, hogy a középső bejáratuk Váci úton keresztüli megközelítéséről például egy az egyben elfelejtettek gondoskodni annak idején. Így azt tanácsolom: foglalkozzanak a saját dolgukkal, a máséba ne pofázzanak bele!
Amúgy meg ceterum censeo: Zsanett! Mondd szépen: Margithíd!
