Ma reggel Jon Urbanchekkel, az USA úszóválogatottjának edzőjével beszélgetett a riporteri szerepre egyébként teljes mértékben alkalmatlan Gyárfás.
Volt szó mindenről, a magyar Himuszról, a magyar úszókról, a remek, de betiltott úszódresszről, persze a lényegről megint nem, de hát ez valahol érthető. Hogy mi a lényeg a profi úszósportban? A sportolók, a sportvezetések kollektív hazugsága, elhallgatása a doppingolásról.
Bár tudom, hogy a válasz "igen", de azért megkérdezem: hiszi-e még valaki ezen a bolygón, hogy minden született tehetsége, rengeteg belerakott, kemény munkája ellenére Michael Phelps és a többi úszó-"zseni" nem a doppingnak köszönheti a kiemelkedő eredményeket??? Van-e valaki, aki a sportszerűtlen viselkedésű, "szétdrogozott" Phelpset példaképnek, követndő mintának és nem egy szánalmas robotroncsnak tartja? És őszintén: érdekel-e még egyáltalán valakit ez az úszásnak nevezett cirkusz, ahol egészséges sportemberek helyett laboratóriumok és sportszergyártók versenyeznek egymással?
De továbbmegyek: hogy van pofája bármelyik tévének úgy közvetíteni az úszó-világversenyeket, hogy szó sem esik a doppingról, hogy nincs riporter, aki ne üvöltve lelkesedne egy-egy újabb világcsúcs láttán, amiről mindenki tudja, hogy jelenleg kimutathatatlan szerek, technikák segítségével érték el, hanem szkeptikusan legyintene, sűrűn ismételgetve a csalás szót?
Hogy Gyárfás és Urbanchek udvariasan elbeszélgettek a semmiről, az érthető, hiszen mindkét úr vastagon érdekelt az úszóbizniszben. Hogy ma már például a Tour-t sem a kerékpározás, hanem kizárólag a szórakoztató Eurosport közvetítő-páros és a tájképek miatt érdemes nézni, az sajnos természetes. Hogy az egyéni sportok közül lassan már csak a tenisz, a golf (meg legfeljebb a snooker és a darts) marad olyannak, ami üzletileg is megéri és nézni is érdemes, az tulajdonképpen elszomorító.
A sport mint nemes és magasztos versengés gyakorlatilag halott. Én meg visszasírom Ericet, az angolnát...
Az utolsó 100 komment: