Aki nem tudja, tanítja - mondja a régi bonmot, nos velem is megesett már az eset, amikor is egy középiskolában ötödéveseknek tanítottam marketinget úgy, hogy életemben nem tanultam.
Tudom, comingout volt ez a javából, de már túl vagyok rajta, így nyugodtan nyitom meg újabb szeánszomat napjaink kereskedelmi gyakorlatáról.
Pofázom már egy ideje, hogy egyszerűen nem hiszek a médiareklámozás hatékonyságában, egy index cikk szerint erre a kereskedelmi tévék is rájöttek.
Számomra a képlet egyszerű: ha gyakran nézek egy adót, - még szűkebben, egy filmet -, akkor valószínűleg fölöslegesen sokszor találkozom ugyanazokkal a reklámokkal és az adott csatorna promóival. Ez azt jelenti, hogy a harmadik találkozáson túl, valószínűleg elveszti hatékonyságát a promóció, sőt ellentétes hatást vált ki. Azaz kontraproduktív.
Csak egy példa: ma este kb. ötszázadszorra láttam "Kovács Gizella marketingest", amint az Advil Ultra jótékony hatásairól áradozik. Önök szerint vettem valaha Advil Ultrát? És ami fontosabb: fogok valaha is Advil Ultrát venni? A válasz: nem.
A világnak, ezen belül a kapitalizmusnak is változnia kellene. Ennek részhalmazaként a hirdetési gyakorlatnak is. Ezt csak mi, fogyasztók tudjuk katalizálni.
Nem állítom, hogy - például - az Advil Ultra nem jó. De ha milliószor tolják az arcomba, sem fogom megvenni. Vagy megengedőbben: nem biiztos, hogy ha milliószor tolják az arcomba, akkor meg fogom venni.
Hirdetők: merjetek nagyok lenni, és változtatni a gyakorlaton. Egy próbát legalábbis megérne!
