Már volt szerencsém írni a témakörről, ám az időjárás alakulása újabb apropót ad rá.

Az autóvezetők nagy része némiképp a kettes számrendszerben él, amelyben nem sok lehetőség adatik a kombinációra: igen vagy nem. Ha óra szerint este van - kell lámpa, ha óra szerint nappal van - nem kell lámpa. (Más kérdés, hogy néhányukat az óra sem zavarja.)

Ahogy a hivatkozott posztban is megidéztem már: a legfontosabb, hogy a látás és útviszonyoknak megfelelően közlekedjen az ember fia. És lánya.

Az elmúlt napokban az egész országban tekintélyes mennyiségű hó hullott, és a hófellegeknek köszönhetően nappal is szürkületi fényviszonyok voltak a jellemzőek. Ahogy a képeken is látható, ez jó néhány kollégát nem zavart, az első két kép külön pikantériája, hogy mindezt szürke autóval sikerült produkálniuk a sofőröknek.

Ha előveszem buddhista énemet és vele együtt türelmemet, akkor azt mondhatnám, hogy a nappali lámpa nem kapcsolás még hagyján, de a hétvégén nem egyszer tapasztaltam este is, hogy emberek fényszóró nélkül indultak útnak, és az még a jobbik eset volt, ha indulás előtt a lámpáról letakarították a havat.

A múlt héten külföldön volt dolgom, a reptérre taxival mentem. Útközben jó pár közlekedési témát megvitattunk a taxissal, ő mondta, hogy már régóta nem villant vagy villog a lámpát nem használókra, egyszerűen felnyomja a reflektort, azt nem lehet félreérteni. Nos, átvettem én is ezt a szokást, és az eredményeket látva mondhatom, beigazolódott rutinos emberünk  tanácsa.

A kollégák mint a kisangyal kapcsoltak (3-15 mp alatt), és immáron a közlekedési szabályoknak megfelelően haladhattak tovább.

Talán megértették, hogy az életükről van szó.